Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Bohár András: Céltalan gondolkodás avagy az örök jelen kábulat

BOHÁR ANDRÁS

Céltalan gondolkodás avagy az örök jelen kábulat1

(el-vezető megjegyzések) Ha a maguk „normális” menetében mennének a dolgok, s irodalmi-művészeti folyamataink többpólusú feltételrendszere mindenki számára nyilvánvaló lenne, akkor talán nem lenne szükség néhány „elvezető” gondolat erejéig ma is kitérni2 - s éppen a Szentkuthy-opusz jelen darabjának méltatásakor - néhány háttérösszefüggés fólidézésére. Azonban jelen sorok írójának ma is úgy tetszik, hogy a modernizmus avantgárd leágazásai kapcsán nem pusztán az a probléma vethető föl, hogy az életművek nem szervesültek a kultúra egészébe, de a recepcióesztétika tág horizontjának határpontjain is alig-alig jelennek meg méltatások erről a komplex esztétikai-etikai magatartásformáról. Márpedig a „késő-modern”, „poszt-modern” szövegirodalom, narratív „pszeudo-irodalom”, fiktív és nyelvjáték literatúra különböző műfaji, műnemi teljesítményei elképzelhetetlenek lennének mind a Szentkuthy-opusz előzményei, mind a kassáki örökség hatvanas-hetvenes években megjelenő produktumai nélkül. A hatástörténeti összefüggések méltatása éppúgy hiátusa a kritikai, irodalomtörténeti diskurzusoknak, miként az avantgárd aurájában keletkezett és keletkező művek és életművek rekonstrukciója, értelmezése és egybevetése a tradicionális modernizmus párhuzamosan fotó jellegzetességeivel. így közvetve talán az avantgárd és mindenkori aktuális változatainak elemzése is hozzájárulhat, hogy az elmúlt évtizedek ideológiai megfontolásaiból adódó recepciótörténetét „felváltsa” egy nyitott kultúrát megcélzó művészeti dialógusfolyam. E nélkül nem pusztán a már jelzett „poszt modern” indíttatású alkotások értelmezése maradna hiányos, de jelentékeny lenne az a tradícióvesztés is, ami ennek az örökségnek figyelmen kívül hagyása jelentene. S talán akkor olyan szerzők, mint Szentkuthy Miklós is bekerülhetnek az 1945 utáni irodalomtörténeti kézikönyvbe, s mondjuk Erdély Miklós is helyet kaphatna a hét évszázad magyar költőit bemutató reprezentatív válogatásba.

De most figyeljünk Szentkuthy Narcisszusz tükrére.

A Prae után és Az. Egyetlen metafora felé munkája előtt keletkezett szövegösszefüggések valóság előtti és azt követő textusai elvezethetnek a

1 Szentkuthy Miklós: Narcisszusz tükre. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1995.

2 Lásd erről bővebben a hazai elitkultúra történetiségét is feltáró elemzésemet, ahol a kulturálisművészeti szituációk lehetséges többpólusú értelmezését kíséreltem meg. Boliár András: KONZ:? AVANT:? POSZT:? 1995. Palócfóld 2. szám.

1341