Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
Bizonyosra vehetjük tehát, hogy a székely írás Pannóniában, a karoling Pannóniában keletkezett, s a IX. századi nagy térítés emlékei közé sorolható (amelyet egyébként annak a kornak az elején „avar” térítésnek neveztek). Tehát a székely írás nem valami „pogánykori örökség”, hanem éppen a korai magyar kereszténység emléke. Erre vonatkozóan éppen a székely írás korai emlékei tanúsággal szolgálnak. A legkorábbra (legkésőbb a XIII. századra) keltezhető' homoródkarácsonyfalvi felirat egy templom kapujának a felirata volt. A töredékes szöveg: „... nem hiszem neki ... hiszek fiv nek...” János evangéliumából való (Ján. 3, 18. 36; régebbi olvasatomat egy betűnél módosítottam: Vékony G. 1987. 17). De írástörténeti és nyelvtörténeti okok miatt legalább a XII. századig visszavezethető a Marsigli-féle rovásnaptár is (Sándor K. 1991, Vékony G. MKszle 1992. 289.), amelyről maga Marsigli írja, hogy azok használták, akik először tértek meg a katolikus hitre. A naptár természetesen önmagában is keresztény emlék, hiszen a keresztény ünnepeket tartalmazza. A Marsigli-féle emlék ennél is többet. Ábécéjében ugyanis a g jele az i jele után következik, erre párhuzamot csak a glagolicában találunk, ahol az i jelét a g gerv követi az ábécében (maga a betűnév német eredetű). Az ábécé ilyen tipológiai jellemzőinek korjelző szerepük is van, a fenti kapcsolat azt jelenti, hogy a székely írás keletkezése időben közel eset a glagolica keletkezéséhez. Ezen túl a Marsigli-féle emlék valóságos katekizmus, amelyből megtanulhatjuk Jézus életét, megfeszíttetését, sőt ebben az emlékben egy hosszabb szöveget is találunk, amelyet Marsigli és székely segítője (Gyalakutai Lázár Imre?) nem tudtak elolvasni. Ennek a többszörösen átírt szövegnek (itt nem indokolt korrekciókkal) az olvasata a következő: idén alat ... esztendőn őszól meteh Gyority halat agyunk istenek ogy meg1 a: töredelmseg atal vetetid bocsanoa ac mijatyankot kiredot X parancsolot provincsia panonia urnák szül’ ía ... Tehát egyrészt keltezés, aztán a bűnbánat, bűnbocsánat a Miatyánkkal és a Krédóval, valamint a Tízparancsolat. Pannónia provincia aligha véletlenül szerepel itt, ezt a kifejezést mindenképpen a IX. századra kell visszavezetnünk (a későbbi Magyarországion vagy Magyarország részére használt Pannónia sohasem provincia!). Maga a szöveg párhuzamba állítható a karoling missziókatekizmusokkal, illetőleg Alkuinnak a keresztelésre vonatkozó előírásaival. A székelység kereszténységének egyébként is igen korán való igen erős voltát tapasztaljuk. A XIV. század első harmadának végén a Székelyföld falvainak 90 %-a egyházas település, miközben a magyarországi átlag 41 % (Kristó Gy. 1996. 132). Ha Kristó Gyula azt írja: „... ez (pontosabban ez is) kapcsolódik a székely eredetkérdéshez”, akkor egyet kell értenünk vele. Mint ahogy az is kapcsolódik a székely eredetkérdéshez, hogy Székelyfóldön kiemelkedően magas a templomcímekből keletkezett falunevek - Szentmiklós stb. - száma, 32 % a XIV. század elején. Ehhez hasonló magas arányt a középkori Magyarországon csak Zala megyében találunk, de az is 7,8% (Mező 1334
