Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
A szarvasi felirat A szarvasi késő avar temetőben előkerült csont tűtartó rovásfelirata magyar nyelvű (kései ősmagyar) varázsfeliratot rejt (Vékony G. 1985. 153. kk., 1987. 56. kk). Erről a megfejtésről Szili József a következőket írta: „Az eredmény engem meggyőzött a megoldás helyességéről. Úgy gondolom, itt-ott egy-egy szó vagy végződés lehet vitatható, de az egész szöveg oly mértékben egybevág az ellenőrzés alapjául szolgáló rajzokkal, s még inkább a fényképen látható vonalakkal, hogy ezzel csak egy legalább ilyen mértékben konzekvens és adekvát olvasat lehet versenyképes. S egy ilyen (esetleg más nyelvű) olvasat lehetősége nincs kizárva, de annak - nemcsak Vékony Gábor feltételezései alapján, hanem azért is, mert a szarvasi jelek valóban összefüggenek a nagyszentmiklósiakkal - illeszkednie kell a nagyszentmiklósi fejedelmi étkészlet rovásfeliratainak a megfejtéséhez is. Ez így rendkívül bonyolult követelményeket állít egy újabb, a Vékony Gábortól különböző megfejtés elé - s emberi számítás szerint e következmények legnehezebbike az, hogy különbözzék az újabb megfejtés Vékony Gáborétól. Vagyis számomra ez a megfejtés nemcsak meggyőzőnek látszik - egészében feltétlenül, részleteiben itt-ott a megfejtő által is megengedett vagy egyéb variációkkal -, azt kell hinnem, hogy ez az egyetlen helyes megfejtés.” (Szili J. 1990. 88). Szili részletes szövegtani és stíluskritikai elemzésnek veti alá a magyarul megfejtett szarvasi szöveget, s azt fokozó ráolvasás jellegűnek tartja. Ebben a megfejtő véleményével szemben igaza van, mint ahogy nyilván abban is, hogy a jelszerkezetból is következtethető szövegszerkezet miatt is aligha lehetséges a szarvasi feliratnak más megfejtése. Ismert azonban, hogy a szarvasi feliratról két másik megfejtési kísérlet is készült, Harmatta Jánosé és Róna-Tas Andrásé. Róna-Tas nem módszeres betűhasonlítgatással egy általa töröknek tartott szöveget olvasna, a harmadrészben magyarázott szöveg (tehát kétharmad olvasatlan és magyarázatlan) azonban nem értelmezhető valamilyen török idióma alapján. Mivel azonban Róna-Tas András, burkolt formában ugyan („nem volt vele sikerünk”), több helyütt visszavonta kísérletét, ezzel nem kell foglalkozzunk. Harmatta János viszont még legutóbb (1997-ben) is „kielégítőnek” nevezte a maga próbálkozását. Ez azonban hasonlóképpen (vagy még inkább) módszertelen betűhasonlítgatás, mint Róna-Tasé, ahol a szarvasi tűtartó két oldalának 20 jele közül egyébként is csak 6 jelet azonosít pontosan, a többi helyett pedig valami mást lát. Olyan szöveget, amelynek harmada sem ismert, persze ki lehet egészíteni, Harmatta azonban azért „rajzol” mást, hogy aztán székely rovásírással olvashassa, amit látni akar. Még így is egy olyan szöveggel áll elő, amelynek a betűhasználata szabálytalan lenne, ahol archaikus magyar szavak helyett modern, XX. századi alakokat találunk (sőt, néha inkább XXI. századiakat, tehát nem létezőket és elképzelhetetleneket). Ezzel az olvasattal nem az a baj, hogy rossz, hanem az, hogy nincs semmilyen szakmai alapja. Ugyanez - sajnos - elmondható Harmatta János összes többi felirat-közleményéről: ezek jó része nemcsak úgy nem létezik, mint az általa látott szarvasi (tehát elrajzolva), hanem egyáltalán nem létezik, (ti. csak Harmatta látja így őket!). Azok a török, szogd, stb. feliratok, amelyeket Harmatta a legváltozatosabb helyeken publikál, egész egyszerűen nincsenek! 1328
