Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

magyarázó kísérletek azóta Thomsen olvasatát próbálják javítgatni, így a legutóbbi önállónak tekinthető' Marcel Erdal féle kísérlet is (Erdal, M. 1988). Ezekről a törökül értelmezhetetlen, bármely török nyelven értelmezhetetlen kísérletekről ma sem tudnék többet mondani, mint amit 1987-ben leírtam (Vékony G. 1987. 24), vonatkozik ez Róna-Tas András ugyancsak önállónak tekinthető' kísérletére. Legfeljebb annyit kellene az akkoriakhoz hozzátenném, hogy a tiirk rovásírás zseniális megfejtője, Wilhelm Thomsen 1917-ben 75 éves volt. Azt pedig éppen mostanában tapasztalhatjuk, hogy a kor - bizony - megteszi a magáét.

A nagyszentmiklósi 21. csésze felirata a betűk klasszikus görög hangértéke szerint:

boyéla zoapan tesé dygetoigé boytaoyl zóapan tagrogé étzigé taisé.

Ez természetesen a barbár szövegek középgörög átírásainak (meglehetősen bonyolult) szabályai szerint olvasandó. Ennek itteni részletezése nélkül a feliratot a következőképpen olvassuk (itt már az illető nyelv hangjait is azonosítva): bujla zswapan teszi dzs’igetüj uutaul zswapan tayroj icsij teszi (vö. Vékony G. 1985. 147, 151., 1987. 24). Ebben a szövegben a bujla a dunai bolgár bojla megfelelője, a bojlák a dunai bolgároknál a legelőkelőbb csoport tagjai voltak. A zswapan a zsupán szó bolgáros változata, azaz egy bizonyos rangot jelöl (meg kell jegyezzük, hogy a magyar ispán szónak aligha van köze ehhez a szláv eredetű szóhoz). A dzs’iget (ma gyiget lenne) jelentése ’spatharios (kardhordozó), udvari ember, a cár testőrségének tagja’, amelyet még a szláv bolgár államiságban is ismerünk. A vuta valamilyen folyadéknév, alighanem a szláv voda „víz” átvétele a dunai bolgárba valamilyen speciális jelentésben. A tayro a dunai bolgár toyri ~ tayri megfelelője, amely viszont a török togd'i ’szülött’ boglár-török alakja, tehát ’rokon, nemzetség tagja’ értelmű.

Ezek jellegzetesen dunai bolgár, tehát bolgár-török szavak, illetőleg e nyelvbe került idegen (szláv) szavak szabályos alakjai. Az icsi viszont a magyar öcs szóval azonos, ahogy ebben a szövegben az igealak (teszi) és a ragok is magyarok. A szöveg értelme pedig a következő:

Bujla zsupán teszi testőrré, vuta-val zsupán rokonná, öccsé teszi.

Ehhez az értelmezéshez külön magyarázat nem szükséges. Az igei alak szabályosan magyar, a translativus és az instrumentális ragjai erre a korra (IX. század) várható magyar alakok. Igaz, a szavak jelentős része idegen, de- hát idézhetünk erre példát a Halotti Beszédből: „És imádjuk szent asszony Máriát és boldog Mihály arkangyalt”, ahol az és kötőszavakon kívül csak az imádjuk nem jövevényszó a magyar szövegben - amely ettől persze még magyar lesz.

A nagyszentmiklósi 21. csésze görögbetűs feliratát tehát magyarul olvashatjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a IX. században, a Kárpát-medencei bolgár uralom idején a Dél-Alfóldön magyarul beszéltek, mégpedig elég sokan beszélhettek magyarul, ha a bolgár vezéri testőrségbe való beiktatáskor (a szöveg alapján erre használták a 21. csészét) a magyar nyelvet használták. Ugyancsak magyar nyelvhasználatra utal a nagyszentmiklósi kincs edényein található ún. rováfeliratok jelentősebb része (Vékony G. 1987. 31. kk).

1327