Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

Kniezsal. 1938. 331.: Trebecs), 1217: Turpucz, 1314: Tyrebuch, 1399: Trebech, stb. (Cs. JI. 805). Eltűnt falu Körmend környékén, Vas m.

Zistilo: Cbstilb (Wolfram, H. i. h.): 1259: Cheztnoy, 1383: Cheztue (Cs. III. 43.). Eltűnt falu Söjtör mellett, Zala m.

A850-es névsor szláv neveinek tehát 38,46 %-a maradt fenn helynevekben - ha eltekintünk magától Briwinustól és fiaitól (Chezil, Unzat). A személyneveket őrzó' helynevek kivétel nélkül Briwinus egykori területén találhatók. Felvethető persze, hogy ezek a helynevek későbbi szláv személynévadás emlékét őrzik, ez azonban azért valószínűtlen, mert a személynevek nagyobb részének ez az egyszeri előfordulása. Ez legfeljebb azzal lenne magyarázható, hogy az a csoport, amelyet ez a névadás jellemez, később is folyamatosan itt élt, ez azonban nagyjában ugyanolyan következtetések levonását teszi lehetővé, mint ha a helyneveket közvetlenül a 850-es személynevekhez kapcsoljuk. Ebben az esetben ugyanis nem következtethetnénk jelentősebb népességcserére ezen a területen, azaz, a lakosság a X-XI. században nagyjában ugyanolyan összetételű lenne, mint korábban. Ekkor azonban a 850-es névsor neveinek későbbi felbukkanására számíthatnánk. Valószínűbb ezért a helynevek keletkezését a IX. századhoz kötni.

Persze, nemcsak a tanúnévsor neveinek továbbélése figyelhető meg. A Li- upram salzburgi érsek (836-859) által szentelt templomok között találunk egy Lindoveschirichun nevűt (CBC c. 11, vált.: lindolues-). Ez a Lindov- név később is feltűnik, 1275: Lende, 1278: Lende, 1288: Lenduey, 1327/1337: Lendeu változatokban (Kovács N. Index, Gy. 2. 230-1. Csév alatt). A személynevet ma a Lindva folyó, s az Alsólindva, Felsőlindva helynevek őrzik, a földrajzi név első ízben 1208-ban tűnik föl terra Lyndwa, illetve aqua Lindwa formában (Reg Arp. 237., Bogyay T. 1987. Abb. 3). A Lyndwa eredetileg a Veleméri patak és a Kebele-patak vidékén fekvő terület (terra) volt, ehhez képest a víznevet másodlagosnak kell tartanunk (vö. Bezlaj, F. 1956. 332).

A cividalei evangélium a priuuinna név fölé jegyezték be a Soltin nevet (EvCiv. f. 14v). Ez a név a Sárvártól délre fekvő, Vas megyei Sótony helynévben őrződött meg, 1254: Solcon, 1273: Shuton, 1390: Soltúm, 1424: Solthon, stb. (UrkBurg. I. 235., Cs. II. 793).

Briwinus környezetében szereplő személyek nevei tehát jelentős számban hagytak nyomot Délnyugat-Magyarország területén, helynevekben. Mi több, ezeknek a helyneveknek az a jellegzetessége, hogy ún. puszta személyneves helynevek, vagyis a személynév önmagában, minden képző nélkül válik helynévvé. A Kárpát-medencében ez a helynévadási típus jelenlegi ismereteink szerint csak magyarokkal hozható kapcsolatba (Kiss L. 1986. 968., stb). Szám- bavehetnénk persze esetleg török helynévadást is, ehhez ahozban kívánatos lenne, hogy török köznevekből keletkezett helynevek is legyenek itt (nincsenek), másrészt a helynevek hangalakja (a c megléte) határozottan a török lehetőség ellen szól. Mindez természetesen azt jelenti, hogy a Briwinus-féle dukátus (majd a Kocel-féle grófság) területén szlávok, bajorok, frankok mellett magyarok is éltek, tehát nemcsak a karoling határokon kívül, hanem a karo- ling határokon belül is számolnunk kell magyarul beszélő csoportokkal. A 850 körül keletkezett helynevek továbbélése a későközépkorig, illetve az újkorig, az itt lakó népesség legalább a IX. századig visszavezethető folyamatosságáról tanúskodik (értvén természetesen szlávokat - szlovénokat - és magyarokat

1324