Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

v ? °k’ f'í° ;s^embetünő' a szláv nevek hiánya (Kniezsa I. 1938 373-4)

mUfe reerte i ? let tehLát azokban a történészektől származó feldolgozásokban, amelyek nagyobb szláv lakossággal számolnak a X. századot megelőzően a Karpat-medencében, az meg egyenesen érthetetlen, ha valaki a Karpat-medence szlavból magyarrá válását éppen a XI. századra helyezi. Az ilyen esetek csak az adatok félreértéséből illetve félreértelmezéséből magyarazhatóak. Melichtől és Kniezsától származó idézeteink alapján még az is ketseges, hogy a hagyományos névtani kronológia (ősi név - szláv név - ®^agyar név) fenntarthato-e? Hiszen Erdély víznevei éppen ennek az ellenkezőjére utalnak, amennyiben az ősi eredetű nagy folyók neveit másodrangúként nem a szláv nevek, hanem a magyar nevek követik. Ez a helyzet csak a hagyományos kronológia megváltoztatásával magyarázható: ősi név - magyar név - szláv név.

Ez utóbbira utal Erdélyben az, hogy egy olyan jelentős vízfolyás neve, mint a két Küküllőé (Nagyküküllő 221 km, Kisküküllő 191 km), amelynek inkább ősi nevét várnánk, magyar eredetű. Melich János óta ugyan a Küküllő nevet törökből szokás magyarázni, ezt a magyarázatot azonban többen - Kniezsa István, Moór Elemér, Benkő Loránd, Balázs János - kétségbevonták. Okkal, hiszen Küküllő nevek az országban több helyütt, Békésben, Biharban, Hu- nyadban is feltűnnek (Györffy Gy. 1940. 481-2., az utolsó két adat törlendő), mégpedig határrésznevekként, ezek pedig magyar területen magyar közszói eredetűek szoktak lenni. Egy 1435-ös herpályi határleírásban „Ad arborem piri kykellewkerthwcl dictam” határponttal találkozunk (Jakó Zs. 1940. 20, 259, OklSz. 469), tehát itt egy körtefát neveztek küküllőnek. (Természetesen nem lehet kékellőnek értelmezni, mint az OklSz. és Jakó Zsigmond teszi, mert ugyanitt szerepel a kék ’kék’ is.) Ez a fára, vízre (völgyre), határrészre használt magyar küküllő szó nem más, mint egy hangutánzó, mozzanatos kiküll stb. ige (vö. fuvall, rivall) melléknévi igeneve, ahogy a küllő madárnév is egy hangutánzó ige származéka (Kiss J. 1984. 222). Maga a szó egyébként aligha jelent mást, mint ’visszhangzót’, mert a ki-ke, ki-kü stb. hangsor éppen a visszhang kettős hangszínét utánozza. Pápai Páriz szótárában a latin echo jelentése 'Erdő vagy völgy szélin szózatnak vissza-zengése’.

A Küküllő név esetében a török ’kökényes’ magyarázatot (noha a megfelelő török szó hiányzik) az tartja még ma is fenn (legutóbb Ligeti Lajos nyomán Kiss Lajosnál - igaz, nála valami ’kökényke’ - Melichtől - lenne), hogy ebben az esetben a folyónév hasonló értelmű lenne a szláv eredetű román Tirnava névvel, amely ugyancsak a Küküllőt jelöli. A két névnek azonban nem kell azonos értelműnek lennie (röv. Schramm, G. 1981. 276), másrészt pedig a román név szláv eredetije (ekörül is vannak problémák) közönségesen nem is ’kökényes’, hanem ’tüskebokros’ helyet jelöl. A román Tirnava (régebben Tárnává) és a magyar Küküllő párhuzamos értelmezéséről tehát le kell mondanunk. Az erdélyi medencében valószínűbb egy magyar - magyar-szláv - települési időrenddel számolni, amire egyébként az is utal, hogy Dél-Erdély- ben később a magyar helynevek szláv közvetítéssel kerülnek a románba.

1318