Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Chak István: Helytartó Zalaegerszegen
vannak fiókjaik minden zseniális dologgal. Aztán kiderült, hogy ezek a fiókok üresek. Ez egy zűrzavar, momentán, ami - véleményem szerint - abszolút természetes. Volt egy működó' struktúra, ami pillanatok alatt szétmállott, s egy új még nem alakult ki. Ez egy normális dolog. Ameddig nem lesz újra egyfajta rend, amíg nem lesznek újra tisztázva a játékszabályok - ezek a játékszabályok -, addig ez egy ilyen. Én el sem tudtam volna képzelni, hogy valami is normálisan fog működni attól, hogy megváltozik az irány. Csak, sajnos, ez az irány, amelyikbe mi most megyünk, nem olyan bíztató véleményem szerint, mert a személyi diktatúrát fel fogja váltani a pénz diktatúrája, amihez képest a személyi diktatúra egy enyhe fokú. A személyi diktatúrát csak túléltük valahogy! A pénz könyörtelen, a pénznek nincs alternatívája, sajnos. Egy olyan társadalom felé megyünk, hogy vagy pénz, vagy semmi. Nincsenek más értékek.- Úgy érzem, egy kicsit erről is szól a Caligula helytartója.- Persze.- Egy kicsit már ismerve rendezői ars poeticáját - s hadd köszönjem meg gyorsan, hogy betekintést engedett a próbafolyamatba -, mégis nagyon meglepett, mennyire előkészítetten dolgozik.- Az én munkamódszerem, hogy felkészülten és előkészítetten megyek dolgozni, mert én nem szeretem a bizonytalanságot. A felkészülés egyéni, időben sokáig tarthat. Nem hajtanak. Mindig kell tudni elolvasni a kottát, és kell hozzá fantázia: kitalálni a szituációkat, cselekvéssorozatot. Fantáziamunka. A próbaidőben - hétfőtől péntekig - nincs semmi garancia arra, hogy erre is volna esély.- Nem tudom elképzelni sem, hogy rendezőként úgy kezdjek dolgozni, nem tudom mit akarok.- Nemcsak hogy mit akarok, hanem: hogy működtetni! A csináláson van a hangsúly! Van, aki remekül magyaráz, de képtelen egy jelenetet megcsinálni. Vannak, akik magyarázzák a művészetet, és vannak, akik csinálják. Magyarázni könnyebb, mert nem kell vele elszámolni.-A színészek mennyire szeretik az ilyen rendezőt, aki nem hagyja elkalandozni őket?- Nézze! Tapasztalatom szerint a színész nagyon örül, ha biztonságban van, minél kisebb cseppfolyósság állapotában érezheti magát. Pozitív tapasztalataim vannak. A negatív tapasztalatom viszont az, hogy aki nem tudja csinálni, az elméletet gyárt, mért nem akarja. Eközben nem az történik, hogy nem akarja, hanem rájött, hogy nem tudja. S mert nem tudja, inkább ráfogja a módszerre. Ez a fajta munka teljesen színészcentrikus.- Jól tudom-e: Szolnokon fogja rendezni a következő darabot?- Van egy társaság - amit úgy hívnak: Kelemen László Társaság, ami a volt művész színházi tagokból áll - akik, ajánlják magukat, és megpróbálnak egy olyan létformát, hogy - mondjuk - van színház, amelyik leszerződteti őket bizonyos előadásra. Ez egy másfajta létforma, ami nem hasonlít a régihez, és nem hasonlít ehhez a hibrid formához, amit most még senki nem ismer, csak próbálgatja. Majd meglátjuk hogy sikerül!- Visszatérünk a kezdetekhez, a vándortársulati formához?- Nem tudnám megmondani. A legnagyobb tragédia, hogy az egész 1313
