Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Chak István: Helytartó Zalaegerszegen
elvesztette a fontosságát. Társadalmilag a színház, az úgynevezett szocializmusban, egy nagyon lényeges dolog, fontos tényező volt. A fontosság megszűnt. Ezzel, hogy megszűnt, megzavarta rettenetesen azokat, kik ezzel foglalkoznak. Mindenki vakon csapkod jobbra-balra és próbálja magát mutogatni. Mindenesetre annyi a bizonytalansági tényező, hogy megmondani ebből mi lesz?... Érthetetlen és bizonytalan tényezők között lavirozunk.- Egészségesnek tartja a sztárolásnak ezen módját, ami ma Magyar- országon van?- Ez majmolás, nem sztárolás. A sztár azt jelenti, valakibe belefeccölnek egy csomó pénzt, hogy majd tízszer annyit vegyenek ki belőle. A sztárolás egy létforma, ami tőlünk idegen momentán. Ez a sok díj is zavar. Itt kettőt fordulnak, s annyi díjat osztanak ki, mint Angliában száz év alatt. Itt minden héten van valamiféle díj, valami gyűrű, micsodák, ilyenek-olyanok... Úgy néz ki az egész mintha magunkat szórakoztatnánk. S a sznobizmus! Ha osztják az Oscar-t, akkor éjjel nem alszunk, mert osztják... Holott, ott nem csak a díj a fontos, hanem az a rettenetesen sok munka is, amit belefektettek. Itt negyedannyi - tizedannyi! - munka sincs, de a díj részét szeretjük a dolognak.-Akkor hát a fiatalok...- A fiatalok majd megoldják, gondolom, mert nekik ez létkérdés. Vagy ott hagyják az egészet és keresnek valami mást, mint ahogy már sok ilyen példa is van.- Úgy és akkor kerülhetett sor erre a beszélgetésre, hogy elindult az előadás... Miért nem nézi?- Nem tudnám megmagyarázni... Még én sem voltam olyan kíváncsi rá, hogy magamnak megmagyarázzam. Most már mondhatnám még azt is, hogy szokásból. Az embernek kialakulnak ilyen marginális szokásai is. De leszoktam azért is, mert nagyon sok előadást úgy rendeztem - s ez itt is így lesz -, hogy előadás után elutaztam.- Azért én némi; lámpalázat vélek felfedezni az arcán.- Lámpaláz...! Én már attól...! Ez egy nagyon feszült idegesség az emberben. Nagyon erős stresszállapot. Az embert a kíváncsiság, az akarat..., annyira szeretné, hogy a közönség azt kapja, amit várt! Olyan értelemben, hogy örüljön annak, amit lát. Nem egy egyszerű...- Úgy tudom a színháziaknak a legnagyobb ünnep mindig a bemutató.-Ünnep... Valóban ünnep, csakhogy azt kell megtudni, kinél mi az ünnep. Persze, hogy ünnep! Én, például, mindig felöltözöm prömier-ruhámba; megtisztelem a munkát, amit közösen végeztünk el.- Önnek mennyire fontos a protokoll?- A pozitív kicsengéseket szeretem: hogy érzi mindenki, részese egy rendkívüli momentumnak, hogy viselkedik egy kicsit másképpen... Híve vagyok. Az embernek igyekeznie kell minél több ünnepet szereznie magának. Nem leszokni az ünnepről, hanem minél többet szerezni! Énszerintem az egy boldog ember, aki több vallásnak az ünnepeit ünnepelheti.- Hogy érezte magát Zalaegerszegen?- Nagyon jól. Nagyon..., s nagyon kellemes a színház is. Én már nem nagyon szoktam menni, mondtam is, ha nem erről a darabról lett volna szó..., de - végül is - nagyon örülök, hogy voltam. Remélem, mindnyájan profitáltunk valamit a dologból, mondjuk: nem csak én éreztem jól magam, hanem akikkel 1314
