Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Chak István: Helytartó Zalaegerszegen
szerint a legszebb magyar színdarab, amit én ismerek. Nem véletlenül mondom, hogy szép, mert ezt a szót nemigen használják. Gyönyörű darab! Szub- jektíve is kötődöm a szerzőhöz, nagyon jó barátom volt. Egyidőben voltunk Kolozsváron diákok. Nagyon tiszteltem, nagy tehetségnek tartottam. Amikor annyi ostobaság, rossz ízlés van a színpadokon, akkor én úgy érzem, hogy a mi „táborunk” is mindent meg kell tegyen annak érdekében, hogy a közönségnek szépet és nemest adjunk. S ha valami, akkor ez az.- Mennyire érzi aktuálisnak a Caligulát?- Én végig aktuálisnak tartok minden jó művet. Aktuális az, ha valami nemes, jó, okos, emberbarát, társadalombarát és - nem utolsó sorban - formájában elérte a művészi szintet. Másként mondva: az esztétika követelményeinek is megfelel. Ha nem jó, és nem szép, lehet tartalmilag bármi, nem érdekel és nem is tartom aktuálisnak. Nálam az ostobaság és ügyetlenség sohasem aktuális.- Értsem ezt úgy, hogy egy színpadi mű, amennyiben eléri ezt a kívánt szintet, megfelel annak a feladatának is, hogy hordozzon egy kortársaknak szóló...-Nézze! Aki nem szól a kortársaknak is, az nem művész. Mert ha ez nem szól, hanem leszólja a másik embert... De szólhat bármiről, ha nincs szug- gesztív ereje, ha nincs benne az a tulajdonság, ami művészetnek sajátja - ami hat az emberekre akkor mondhat amit akar, abból még nem lesz semmi. Tehát a téma nem szabja meg a minőségét a dolognak, hanem a hogyanja. Hogyan van megjelenítve.- Visszautalva a Caligulára: elhangzik ott egy mondat, amit a követ mond Agrippának, a lényege talán így summázható: azért ezzel a békepártisággal jól elvoltak.- A király mondja. Kompromisszumot kötöttek a hatalommal. Ez a politika.- Ön szerint minek köszönhető az a zavarodottság, tétovaság, ami a művészeti életet ma jellemzi?- Nem tudom, hogy pontosan mit ért ezalatt. Énnekem az az érzésem, hogy aki arra született, hogy alkosson, az alkot. Minden alkotónak, gondolom - és mindig -, sokféle külső és belső baja volt, de ez is a normális velejárója az életnek. Aki tényleg arra született, akiben erő van, mondanivaló, tehetsége van, az mindig csinálta, függetlenül minden egyébtől. Ez most is így véna! Egy igazi művész nem kell senkihez se oda menjen, engedjék meg neki: alkosson. Csinálja. Majd, hogy mi lesz vele, arra nem is gondol. Sokan hitték, hogy a nagy elnyomatás után következik egy olyan fantasztikus művészeti bumm, hogy csuda, mert ez a sok visszafogott mű, az a sok visszafojtott energia, talentum, ami belenyomorult az emberekbe, aminek nem volt szabad megnyilvánulnia, az most egyszerre csak elementáris erővel fog kirobbanni belőlük. Félve mondom, hogy még feleannyi sincs, mint volt akkor. Kiderült, hogy nem attól lesz valaki művész, hogy szabad neki csinálni, vagy nem szabad alkotnia, hanem ha van benne valami, ami értékes, és úgy tud előállni, ami az emberekre óriási hatást tesz. Ez független attól, hogy elnyomják vagy nem. Persze, ezek közhelyek, amit mindenki tud. Az igazság az, hogy sokan beleestek ebbe a tévhitbe. Mindenki azt hitte, hogy nekik tele 1312
