Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
Most szüleimnél, Csöngén élek, vagy jobban mondva Csöngén létezem, mert a legszükségesebb kötelékeken kívül már alig fűz az élethez valami; lassanként oly szabaddá válók, mintha nem is volna fizikumom. Magányom úgyszólván teljes; de olyan zsúfolt, mint egy népgyűlés és olyan gazdag, hogy az esztétikai lehetőségektől a mágikus és misztikus lehetőségekig mindenféle van benne. Ezzel a levéllel egyidejűleg küldök egy JDiárium” példányt: benne van egy tanulmányom Ungvárnémeti Tóth Lászlóról, az elfelejtett költőről, aki szerintem a magyar irodalomnak tán legnagyobb, de mindenesetre legnagyvonalúbb alakja. Sajnos, a tanulmányt Pesten-jártomban, lapzárta előtt, sebtében kellett összecsapnom, azért nyüzsögnek benne a germanizmusok és azért kusza és vázlatos. - A tanulmányban néhány Tóth-verset is közöltem és tulajdonképpen ezért küldöm; szeretném, ha Professzor Úr megírná, hogy Tóth csakugyan olyan nagy legény-e, mint amilyennek én látom. - Ugyanebben a „Diárium”-ban Hamvas Bélának egy igen érdekes tanulmánya van, azt is figyelmébe ajánlom Professzor Úrnak. Tóth két könyvéből mindössze csak két-két példány maradt országszerte, ezek a Nemzeti Múzeum könyvtárában vannak. Jórészt lemásoltam őket; másolataimat, ha érdekli Professzor Urat, szívesen kölcsönadom. Tóth kézirat-hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában van, ezt a háború miatt egyelőre nem kaphatom kézhez, pedig szeretném kiadni az összes műveit. Utolsó két esztendejének termése majdnem mind kéziratban maradt; legnagyobb alkotásai ott lehetnek; kézirati hagyatékából Endrődi Sándor „A magyar költészet kincsesháza” című antológiában kiadta ,Az istenülés dicsősége” című hatalmas pindarosi ódát (ez az a vers, melyet Tóthtól legelőször olvastam és amely figyelmessé tett rá). - Egyelőre, ha kapok rá kiadót, közrebocsátom Tóthtól a Narcissus-drámát és 40-50 válogatott verset. Nemsokára kapok a kiadómtól példányokat a most megjelent .Medúza” verskötetemből (így! T. P.); ha megengedi Professzor Úr, majd küldök belőle.- Most egy szkítha mondái tárgyú verses-tragédiát firkálok, de igen lassan és nehezen készül, nincs hozzá elég kedvem és bizalmam, tán félbe is marad. Ami pedig mostani lírai verseimet illeti: csupa kísérletezés; próbálok hajlékonyabb, lebegőbb formákat találni, és a tartalmat is lebegőbbé tenni, nem „valamiről”, de „valamit” írni. Minden jót kiván hálás mély tisztelettel Weöres Sándor. Csönge, 1944. febr. 2. Itt Csöngén majdnem minden éjjel távoli bombázás hallatszik déli és nyugati irányból, többnyire elég hosszasan. Ezt a levelet is ilyen koncert mellett kezdtem. - Tisztelettel WS. Ms 4590 / 239. Weöres Sándor: Egy ismeretlen nagy magyar költő - Ungvárnémeti Tóth László (1788-182o). Diárium 1943. 12. sz. 271-274. Weöres a legnagyobbakhoz méri Ungvárnémeti líráját. Verseiből többet is idéz (Prométh; Archiméd pontja; Az igazság; Barát és barátnék; Gróf Dessewffy Amália kisasszonyhoz; A világosság; Hermíne). Ezt követően a Psychében örökítette meg 1302
