Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
Ungvárnémeti Tóth László alakját. Itt jelentette meg az elfeledett költő verseit és a kéziratban maradt Tragoedia c. művét (Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Magvető K, Bp., 1972. 191—255.). Végül a Három veréb hat szemmel c. antológiában közölt tóle verseket, és méltatta lírájának értékeit (II. k.; Magvető' K. Bp. 1982. 315-8.). Endró'di Sándor (1850-1920): költő', műfordító, irodalomtörténész; AKis- faludy-Társaság tagja, a Petó'fi - Társaság egyik alapítója. Hamvas Béla: A négy első levél a Magyar Hyperion-ból. = Diárium 1943. 12. sz. 267- 7o. Weöres Sándor: Medúza. Versek. Bp. 1944. 15. Weöres Sándor Trencsényi Waldapfel Imrének Kedves Imre! Köszönöm leveledet, jólesik hogy hírt kapok Tőled; sokszor gondolok Rád, különösen ahányszor a szép görög antológiádat olvasgatom. Köszönöm, hogy iíjusági könyv-tervekbe akarsz bevonni: gyakran foglalkozom gyermek-pedagógiával elméletben és gyakorlatban, nekem való ügy az ilyesmi. Egyeló're csak egyetlen gyermekkönyv-tervem van; az, amit leveledben Te is említesz: eddig írt gyermekverseimből gyűjteményt csinálni, megfelelő illusztrációkkal, négy-ötévesek részére (illetve ettől az életkortól fölfelé egészen 969 évesekig; mert remélem, hogy gyermekverseimben a felnőttek is örömüket lelik, vagy ha nem, az az ő bajuk). Összeválogattam húsz gyermekversemet és mellékelten küldöm; ezeken kívül még kb. tíz olyan versem van, melyek ily kiadványnál szóba jöhetnek. Beszéltem Neked róla annakidején, hogy gyermekvers-sorozatommal különleges célom van, melyet egyik fő-feladatomnak tekintek. Gyermekverseimet úgy írtam, hogy a legapróbb kölyök is átérezhesse, s egyúttal a lehető legmagasabb esztétikai igénynek is megfeleljek. És ez talán néha sikerült is; miért? mert a legtöbb felnőtt, ha gyermekeknek ír, a gyermeket kezdetleges, együgyü lénynek tekinti, akihez le kell ereszkedni; én viszont a gyermeket kristályosán egyszerű, kozmikus lénynek ismerem és felemelkedni igyekszem az ő értelmen-kívüli, ősi fantáziavilágába. Szerintem nem a gyermek a még- tökéletlen felnőtt, hanem a felnőtt a már-tökéletlen gyermek. Az ifjúsági írók legtöbbje azzal hat a gyermekre, hogy a benne csírázó felnőttes tulajdonságokat ingerli, a kapzsiságot, az érvényesülési vágyat, a gyűlöletet (jaj de fmom a kalács, vagy a ródlizás, vagy a karácsonyfa; huszár leszek; kutya ellenség; stb.); én viszont nem a vágyak szféráját nyújtom a gyermeknek, hanem lelkem öntudat-előtti ős-formáit töltöm meg egyszerű tartalmakkal s azt adom neki. - Bár gyermekverseim nem oktatják a gyermeket semmire, mégis célza- tosak: nem a tartalmukkal nevelnek, hanem a kisugárzásukkal. Ezek a versikék, ritmusukkal és plasztikus képeikkel annyira szuggesztívek, hogy beleforrnak a gyermek lelkivilágába s ott olyanféle egyensúlyozó szerepet nyernek, mint egy óraműben a rubinkő. Olyan segítséget kap ezáltal a gyermeki ős-formavilág, ős-tisztaság, hogy (ha a körülmények csak egy kicsit is segítőek), az illető mindig meg tutaja őrizni lelkének gyermeki szabadságát s nem lesz belőle 1303
