Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
Kronos gyanút fog, nyugtalankodik. Felidézi az öntudatlanságba taszított Gaiát, anyját, hogy megtudja tőle az igazat. Gaia panaszkodik, hogy már nem oly szép ő, mint valaha, mikor Uranos oldalán uralkodott; melle kiszáradt és hegyek-völgyek ráncolódnak rajta, kínja verítéke hánytorgó tenger, megvakult pupillájából tűzhányó fakad, füléből erdők nőnek. - Kronos nyugtalanul unszolja, hogy a csecsemőről beszéljen. Gaia elmondja az igazat, aztán Kronos visszalöki a homályba. A kurétek lármája egyre emberibb, követelőzőbb és lázadóbb. Kronos összevész Okeanossal. Okeanos elmondja, hogy most már Zeus világa, az emberi világ kezdődött és odavan Kronos, a tudat-nélküli puszta virulás uralma. Okeanos kikerüli Kronos ütését és átpártol az új világába. A kurétek zavarognak és fenyegetőznek. Kronos hívja Typhont, ragadja el Zeust a kurétektől. Typhon ott Erossal, Chaos sarjával találkozik, ki a csecsemő védőjéül szegődött. Eros és Typhon éles vitája után kéziharc kezdődik, Typhon eredmény nélkül visszakullog. Kronos üti-veri, átkozza Typhont, az sántítva és vonítva zuhan az alvilágba. Kronos megroggyan: jaj! jaj! már érzem ágyékomban a sarlót!” Rhea vele- jajgat: „Moira, dugott-arcú, - mért adtál fiat énnekem?” És Rhea elmondja, hogy Phrygiába vonul, ahol ragadozó fenevadak és örjöngő emberek üvöltik majd az ő múlhatatlan fájdalmát. A kurétek záró-kórusa: A világon győzött a szellemiség és igába fogja az uranosi anyagot és kronosi tenyészetet; és ezentúl a szellemiség egyre szélesebb hullámokban gyűrűzik ismeretlen célja felé, szakadatlanul tökéletesítve és újra-teremtve önmagát. Eddig a vázlat. - Megbocsásson Professzor Úr, hogy ilyen hosszú levéllel terhelem és a tetejébe még az Jstar ptrkoljárása” újra-költését is mellékelem. Nagyon hálás vagyok Professzor Úrnak eddigi irányításaiért - méghálá- sabb már akkor se lehetnék, ha Professzor Úr útbaigazítana a drámám „be or not to be”-je tekintetében. Doktori értekezésemből, amennyire bírtam, kiküszöböltem a germaniz- musokat. Bízom benne, hogy ez a levelem már kevesebb-germanizmusú. Nagyságos Asszony kezét csókolom. Minden jót kíván hálás tisztelettel Weöres Sándor. Csönge, 1939. júl. 18. Ms 4590/230. I-II. A mű végső változata és címe: Theomachia. Drámai költemény. Pécs, 1941. (Id. a 10. sz. levél jegyzetét.) A levél melléklete: Istar pokoljárása (kéziratváltozat) Ms 4590/231. Végleges változata: Istar pokoljárása (Babylon rege)\ Weöres, 1986.1. 271-275. 1296
