Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."

s én vágytam, hogy tenyészet és élet legyen.

Gyomrára térdepeltem, torkon-nyestem és a mindenség élettelen leplére dús élő pirosság szökkent. Vastagon lefolyt szétnyílt nyakán s vonagló két szájszögletén.

S amint a gégéjébe markolt görcsösen,

még dünnyögött, hogy így-úgy, majd egy gyermekem

úgy bánik el kurtán velem, mint én vele.

Ezért elnyeltem három lányom s két fiam.

Nyugtom még-sincs. Mindig csak forgolódom én, gondolkozásom mindig egy körül forog.

Tudd meg: legapróbb és utolsó gyermekem világra jött, kiről a jóslat készen áll, hogy énnálam különb lesz mindenek fölött és országlásomat meg fogja rontani.

Okeanos:

Felséges Kronos, legfőbb úr, valót beszélsz: a bolyhos csöppség itt rózsállik anyja két parázs-fehér almája közt; rugódozik s kacsóival fürgén kaszál a semmiben; de majd másképpen jő eléd - bizony, nem így! markában villám, száján éles görbe fém, rád-tör, fóldúlja mélységes nagy ágyadat, ősz üstöködnél vonszol és cibál, rikít:

„Add vissza, hé! bátyáimat, nénéimet, fölfaltad őket sorra irgalmatlanul, add vissza mind! mert itt tiporlak addig én, mert addig rúglak, míg nem adtad vissza mind.” így győz feletted és kifosztja kebledet s te nemtelen meg lángtalan maradsz király.

Kronos:

Ne mondd tovább! Káromlás mind, amit beszélsz s hazug bolondság. Mint a többi sarjamat, ezt is magamba gyúrom: éntőlem fakadt és mindörökké újra egy legyen velem - s nyugtot lelek. A jóslat rajtam nem lesz úr.

Atyánknak átka rajtam nem győzhet soha.

Ókeanos:

Megállj, testvér titán, válj még - ne hirtelen!

(Eddig a megírt rész.) Okeanos kifejti, hogy a titánok fölött is úr a végzet, a Moirák világon-túli parancsa; és ezellen minden tett hiábavaló. Kronos dühöng és fenyegetőzik; erre Okeanos abbahagyja a tanácsadást és egykedvűen várja Kronos rendeletét. Kronos megparancsolja, hogy mire medrében egyet fordul, a gyermek Zeus bepólyálva itt legyen.

1294