Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
A szívességet mégegyszer is nagyon köszöni és kellemes nyarat, minden jót kiván mély tisztelettel Weöres Sándor. Csönge, 1939. jún. 11. MTAK Ms 563/148. Gálos Rezsó' (1885-1954): irodalomtörténész, filológus, 1928-tól a pécsi egyetem magántanára, 1933-tól címzetes rendkívüli tanára. Arany-Szemere-levelezés: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése, Ráth Mór kiadása, 1889. 4. k. Weöres két részletet is idéz Arany János elküldetlen levéltöredékéből (Weöres, 1986. I. 235.). 8. Weöres Sándor Fülep Lajosnak Mélyen Tisztelt Professzor Úr! Sok töprengés után, éjszaka irom ezt a levelet. Szeretnék valamiről beszámolni és esetleg tanácsot kérni. Nagyjából készen hever a fejemben egy aeschylosi tragédia; kész a hangulata, a szerkezete, csak meg kéne írni, ami több hónapi teljes elmerülést kivánó óriási munka. Ettől nem félnék. Hanem attól félek, hogy rettentő vesződség árán fércmunkát írnék, sok nagyhangú egetdöngető szólamot, mennydörgés helyett zacskó-durrogatást; és valahogy olcsó dolognak érzem, hogy egy mai poéta belehelyezkedjék egy ősi forma - és stíluskincsbe, örökölt javakkal legénykedjék. Engem többnyire jól elirányítgat a benső-kényszerem, de itt még az is tanácstalan. A tragédia megírására ösztökél, hogy a mű tulajdonképpen kész, csak versbe kéne szedni; és a megírástól eltántorít, hogy leendő művem értékében nem bízom, már pedig önbizalom nélkül semmi se sikerülhet. A sarkaló és eltántorító erő meglehetősen kiegyenlíti egymást, ezért a megiratlan művet se sutba vágni, se létrehozni nem birom. Kívülről várok egy lökést, ami elirányít jobbra vagy balra. Engedje meg Professzor Úr, hogy vázoljam a dolgot. A megiratlan tragédia címe: „Kuretes”; terjedelme cca. 1000 verssor lenne. Személyei: Kronos; Okeanos; a kurétek Rhea szolgái (kar); Rhea; Gaia; Typhon; Eros. A munka legeleje nagyjából kész (de még ez se végleges alakú): Kronos: Nem nyughatom, csak hánykolódom untalan s megreng határtalan medrem, ha fordulok s amerre könnyem elgurúl: lángkúp hasad a mennyek izzó csillagköd-csigáiból. Nagyszívü Okeanos, áramlás ura, erős fivér, ki mindenségem őre vagy, ó, halld szavam - bölcsességnek kör-pántja te! Atyánknak átka rámlép és belémnyilall. Tudod: megöltem egykor őt, Uranos őst, a millió csillaggal égő ős-eget, mert nem virult, csak élet nélkül tündökölt 1293
