Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
körülmények uralkodtak bármilyen emberi tevékenység kifejlődéséhez. Láthattuk, hogy az eurázsiai folyamok rendszere nagyrészt észak-dél irányú, míg a sztyeppéi övezet kelet-nyugati irányban vonul végig egész Eurázsián. Folyó-rendszerből sok van, míg a sztyeppéi övezet valójában szerves egésznek tekinthető. Ebből következően egyetlen kelet-nyugati közlekedési útvonal van, míg észak-dél irányban több is van, de ezek a (vízi) utak mind keresztezik a kelet-nyugati (sztyeppéi) utat. Eurázsia állami egysége történelmi feladat, ebből az a fontos tény következik, hogy bármelyik nép, amely uralma alatt tartja valamelyik folyóvölgyet, csak Eurázsia meghatározott részén uralkodhat; az a nép viszont, amely meghódítja a sztyeppéi övezetet, egész Eurázsia ura, mivel a sztyeppét átszelő folyóvölgyek közül mindegyikből uralma alatt tart egy szakaszt, így mindegyik folyóvölgyet teljes egészében a fennhatósága alá vonhatja. Tehát Eurázsiát csak az az állam egyesíthette, amely az egész sztyeppéi övezetet meghódította. A kezdet kezdetén Eurázsia területén voltak letelepült életmódra tért folyómenti törzsek és államok, illetve sztyeppéi törzsek, életmódjukat tekintve nomádok. A folyóvölgyek és a sztyeppék között elkerülhetetlen volt a harc. Vörös fonálként húzódik végig a történelem kezdeti szakaszán, nemcsak a Kijevi Rusz, hanem más eurázsiai folyami országok, például a Kazár Ka- ganátus és Horezm története is erről árulkodik. Kezdetben a nomádok nem voltak egységesek, számos törzsre szakadtak, melyek csak a sztyeppe egy meghatározott területét mondhatták a magukénak. Két szomszédos nomád törzs között bármilyen apróság miatt kitörhetett a háború. Ennek következtében a folyami államok elég sikeresen hadakozhattak a sztyeppéi törzsekkel. Igaz, a nomád betörések állandó fenyegetést jelentettek a folyóparti településekre nézve, mindig fennállt a veszélye annak, hogy elzárják a kereskedelmi víziutakat, ezért a folyómenti államok nem fejlődhettek normálisan. De ezek az államok mégiscsak léteztek és harcoltak a nomádokkal, ha nem is mindig teljes sikerrel. Egész más helyzet állt elő, amikor Dzsingisz kán az eurázsiai sztyeppék minden nomád törzsét fennhatósága alá vonta és stabil katonai szervezettel rendelkező homogén nomád államban egyesítette az eurázsiai sztyepperendszert. Ilyen hatalmas erőnek semmi sem tudott ellenállni. Eurázsia területén minden államalakulatnak el kellett veszítenie önállóságát és hódolnia kellett a sztyeppék urának. Dzsingisz kán így tudta teljesíteni történelmi feladatát, melyet maga Eurázsia természeti világa tűzött elé: egyetlen államban kellett egyesítenie az egész földrészt. E feladatát csak egyféleképpen teljesíthette: először a sztyeppét egyesítette saját fennhatósága alatt, aztán a sztyeppén keresztül Eurázsia összes többi részét is. De Dzsingisz kán, mint már fentebb említettem, nemcsak Eurázsiát, hanem majdnem az egész Ázsiát is meghódította. De míg Eurázsia meghódításával és állami egysége megteremtésével történelmileg szükségszerű művet vitt véghez és teljesen reális, a természeti viszonyok által adott történelmi feladatot teljesített, más ázsiai területek meghódítása korántsem tekinthető történelmi szükségszerűségnek. Míg Eurázsia meghódítása és egyesítése alkotó jellegű, és magára Eurázsiára nézve végső soron kezdvező volt, az ázsiai területek elfoglalása destruktív, a térségre nézve rövid távon is végzetes volt. Sem Kínának, sem Perzsiának nem volt szüksége 1259
