Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Páskándi Géza: Héthírű Álmos és Árpád fejedelmünk vagy egy honfoglalás igazmondó széphistóriája

- Vessed csak, vessed. A forró veló'dben gőzölgő szám olyan, mint a kavarófa... velőd kanala. Úgy viszi kezedet a hármasra, ahogy a medvéitek talpát a tüzes fedó'. Emelgetheti szegény pára. Piha, én meg nem enném a füstös, pörkölt medvetalpat! Jobb a sajt és a kancatej annál! No de nem láttál még olyan embert, aki azt mondja: ez az egész mindenség testből és lélekból való - semmi másból... Na az ilyennek kettes szám vala belérakva edényébe a nyakon... Ebbe a billikomba. Van, akinek az egyes, a másiknak a tízes vagy a tizenkettes... mindenkinek más! Aztán kacaghat egyik a másikán, holott kinek-kinek megvan a maga kovácsvas száma itt bévül - ezen forog nyaka, benó'tt az a csigolyákba... cipelheted halálig!- Azt hallottam a minap, hogy törzsetek is hét van... - jegyezte meg félénken a barát.-Ha látod! Újabb bizonyíték! Ez itt Etelköz. Friss, új hazánk. Itt... e tájon lakunk...- Mióta? - szaladt ki a pap száján.-Ej, mióta, mióta? Talán a régiség számít. Néhány ideje itt lakunk. Nemrég. Most még pihennek törzseink a hosszú út nyomán... A Nyék ott... itt a Magyer... amott a Tarján szálláshelye... még alig vagy fel sem osztották egészen... ott a Jenó'... aztán a Kürt-Gyarmat, a Kér és a Keszi... És őket vezeti a hét vezér... Úgy, mint Almos. Úgy, mint Eló'd. Úgy, mint Künde... Ond... Tass... Huba és Tuhutum...- Tuhutum... - ismételte némi hökkenéssel a szláv pap. Mütyü már megfigyelte: idegen papok fülebolyhát mindig legjobban ez a név birizgálté.- Csodálkozásod: megvetés, kíváncsiságod: sértő', te csuhatöltelék! Minek képzeltek ti minket? Holmi tudatlanoknak? Hosszú utunkon idáig hány népet, szokást, nyelvet megismertünk... Milyen díszes ruháink vannak, mennyi a jószágunk, kincsünk! Temérdek csatamódot tanultunk, valahány cselt... Fába jeleket vésünk... ha ti csak fele annyit tudnátok, bizonnyal kedvesebbek lennétek a fényes Nap szemében, de még a Nagy Üstén előtt is!-Üstén... - ízlelgette a szót a másik. - Az kicsoda,- A Mindenek felett való. A Legfőbb Hadúr. Üstem!- Hallottam felétek üsti lóról vagy isti paripáról...-Jó helyen kapizsgálsz, kiskokas! Fehérfoltos ló vagyis színe likas! Tarka az! Foltozott üst - olyan ez a ló!- Tán egy ló a Fennvalótok? A ló neve a teremtő neve?- Csúfolódnál, bestye?-Krisztusomra, nem!- Akkor a gondolat - a csürhe járását tereld jól a fejedben!-Várj csak! Hallottam egy türk vezérről... Istemi volt a neve!- Üstenünk neve ősünk, atyánk neve, aki egyben szülőanyánk is. Nem földi s nem is idegen lényről kapta a nevét. A legfelső álló, lábos üst, amiben főtt a világ... A húsa: a fű, fa... A csont a hegyek. Leve a folyó... Fűszere a bányák kövei... Üst-köpü! Világ köpülő! Bronz tégely!- Hisz csak faedényetek volt!- Volt a kezdetek kezdetén egy óriás ércüstünk. Amit leltünk. Az lett Üstenünk...- Teremtő Atyám! - vetett újfent keresztet a barát.- Idefigyelj, te balga! Mivel méred a tömlőt? Vagy a hordót?

1200