Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Páskándi Géza: Héthírű Álmos és Árpád fejedelmünk vagy egy honfoglalás igazmondó széphistóriája
körötte, mint a kerge birka. Mintha meg akarta volna szédíteni, babonázni. Táncával szépen bekerítette áldozatát, akár csahos ebek a dermedő vadat.- Megvagy, ördög, megvagy! - s a bolond Sámán a göcsörtös fa mögül előrángatta a reszkető papot.- O, Teremtő Urunk! O, Szent Klement, segíts! - emelte fel kezét a szerencsétlen. -Jámbor lélek vagyok... Iros füveket keresgélve tévedtem erre.- Ne félj, takonyszakállú, nem bántalak, csak beszélgetni akarok véled. Nem is lepődsz meg, hogy egy ilyen barbár, egy pogány, mint én még a te bőgőszarvas nyelvedet is tudja, te, rusz csuhatöltelék!- De, de... meglepődök! - ismételgette pislogva a kis pap. - Azért én is tudatom ám a szavaitokat... Egy térítő paptól tanultam. Dehát miért nem beszélgetsz a tieiddel? Nem arra teremtette őket a Fennvaló?-Az enyéim bolondnak tartanak... - legyintett a sámán. Hol rusz nyelven, hol magyariül beszéltek, de leginkább: jó kevertem- Tán nem tisztelnek?- De éppenhogy! Elannyira, hogy nem is mernek szót váltani vélem. Pedig én a legnagyobb vitéz, Arpád^ úr szolgája vagyok, én a Bolond Sámán... Mütyü... a Kerge Táltos. No: Árpád úr igen szeret engem! De van egy-egy dölyfós vezér, aki csak úgy belémrúg, mint egy szottyant rücskös tömlőbe vagy egy jerkecsontba... Pedig én az egek rokona vagyok... A hetedik égben volna az én helyem. - mondta kicsit szomorkásán a sámán.- O, te mindenütt hetes számot látsz, Nagy Varázsló! - hajolt meg immár a kis pap, átlátván, kivel hozta össze eltévelyedése.- Szerencséd, hogy Nagy Táltosnak szólítottál engem... a legöregebbnek, holott nem vagyok vén, csak az eszem... na az töméntelenszer bölcs, hétszer hétnél is töméntelenebb...- Mily módon került ez a hetes szám a te fejedbe, Nagy Varázsló? - pillogott alázatosan a szerzetes. - Azonkívül hogy hét a Teremtő napja? Hogyan?- Ahogy a tiedbe a hármasl A Nagy Tárkány, az örökkévaló csontkovács bizony meglékelte mindenki koponyáját s belétett egy kovácsvas-számot, amit előtte tűzben hevített, s üllőn kikalapált. Na tiédbe a hármas számot tette: Atya, Fiú, Szentlélek. Az enyémbe meg a hetest! Ennyi a különbség! Ez gazdagabb, mint a három! Háthiszen a három kétszer van meg benne és középen ott a hetedik. Idesüss! Miként áll fel a had? Három a jobb szárnyra, három a balszárnyra - hetedik a derékhad, s a vezér! Aki én szeretnék lenni! Még a gonoszok közt is a hetedik a leggonoszabb, mert ő páratlanul gonosz! Kapis- gálod, testvér?- Azt mondod, enyimbe a hármast rakta? - érdeklődött a másik óvatosan.- Azt! Az rozsdásodik itt. Nem fáj időnként a nyakad, nem csikorog? Nem kába a fejed?- De ... szokott.- Na látod! Ilyenkor a benne lévő szám süt, mint a búboskemence nálatok vagy éppeg berozsdál, mint egy taligatengely, azért csikorog a nyakad körül minden... itt van a szám vége... a farkincája, haha! Szóval nem szép dolog ennyire csodálkozni vagy méginkább gyanakodni, ha egy másik hitet meglátunk! Ä pap titokban most ismét keresztet vetett, hanem Mütyü figyelmét ez már nem kerülhette el. 1199
