Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Páskándi Géza: Héthírű Álmos és Árpád fejedelmünk vagy egy honfoglalás igazmondó széphistóriája
Ősz hátán a Nyár, lova kék S Ősz nyergeli már a Tél deresét Lovat vált Árny s a Fény - Ez az idő Hold ül csillag lovára Csillag a Nap lovára Nap és csillag lovára Csillag a Hold lovára Lovasból ló lesz Lóból lovas Ez az idő S most elmondom, MI A HÉT ERŐ Tűz ereje Levegő ereje Föld ereje Víz ereje Vaskő ereje Eleven lény ereje Végső Üstünk ereje, hogy mindent beenged Minden belefér Határtalan puszta, tűrő edény, Üst a tér Ő a legerősebb S utána az idő S most elmondom HÉT IDŐ HÉT KORÁT Tűz-idő, tűz kora, a vége Hamu Levegő-idő, levegő kora, legvége: vivő szél, messzibe veszejtő Föld-idő, föld kora, imhol végtére: Por Víz-idő, víz kora, utója sodró sár, pára és síkos jég Vaskő-idő, vaskő kora, peremén: omlás, nagy tülekvés Eleven lény-idő, eleven lény kora - az estéje: halál És Hadak Ura, Üstén kora, nincs vége, eleje ÜST, ÜST - a Minden tér bele VILÁG FÁJA fölött honol Világfa fölött Nap, a fölött is honol Világfa lombjában Turul fészkel, Világfa tövében Ló van kipányvázva A fölött is honol öröktől örökként Ő tartja az üstöt Hadúrnak két karja A fakó szakállú barátpap csak hallgatta, hallgatta s nem győzte vetni a keresztet.- Az én Istenem itt süllyesszen el, ha ennek a fejébe nem fúródott egy hetes szám\ A Bolond Táltos pedig tánca közben egyre közeledett hozzá... forgott 1198
