Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Pék Pál: Vég és kezdet; Szólítás (versek)
PÉK PÁL Vég és kezdet „...milyen külső sötétségre vetve” (Lator László) kéz amint a szélbe fordul száj ahogyan mondja még mozdulatok delejébe rontás ahogy visszalép ahogy a szem önmagába mélyed látva senki ott fülledt táj és végezetlen fájás csak a vad titok s rá vall a fű rá az erdő s hegybe vágó tiszta út s tudja jól ha arra téved önsorsából is kifut mert benne él ki indulna a sűrűn át a semmibe bár nem tudja hogy hova tart a másik égtáj embere s hova lett kit soha többé nem idéz a néma tér s csuklóin mint vég és kezdet pőre kése körbeér hiszen mi a szélszabdalta vadonokból kizuhan szem a száj a kéz a világ kényszerében hontalan (1997) 1191
/
