Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
honfoglaláskor „politikailag és etnikailag is igen heterogén volt” (Róna-Tas A. 1996. 137), amikor ez nem igaz, hiszen népességének zöme az avar kaga- nátus népességének utódja, politikailag viszont a peremterületektól eltekintve a bolgár kánsághoz tartozik. A Kárpát-medence korábbi lakossága szerepének átértékelésében más megoldáshoz folyamodott Györffy György. Zólyomi Bálinttal együtt (?) írt dolgozataiban úgy gondolja, hogy a Kárpát-medencét a VIII. század végén katasztrofális szárazsághullám érte el, minek következtében az állattartáson alapuló avar gazdaság alapjain megrendültek az állatok tömeges elhullása miatt: „Az állatállomány elhullásával és az aszállyal megszűnt a földművelés, beköszöntött az éhhalál” (Györffy Gy.-Zólyomi B. 1994, 1996), így aztán az avarok egyszerűen kipusztultak. Györffynek ezt az elképzelését többen (Bóna István, Makkay János) jó okkal kritizálták, az elképzelés azonban a szélesebb közönség számára is ismertté vált (História 1995-3) - sajnos! A VIII. század végi „katasztrofális” szárazságra ugyanis a Kárpát-medencében nincs klímatörténeti adat. A nem Kárpát-medencei adatok értelmezésének problematikus voltára Zólyomi egy rövid megjegyzése utal: az újabb eredmények „másfél éve közreadott összefoglalásunk.újragondolására késztetnek” (Györffy Gy.-Zólyomi B. 1996. 906). E helyütt persze Európa nagyobb területeinek klímájáról nem tudunk szólni (a kép más, mint Györffynél), arról azonban beszélnünk kell, hogy Zólyomi szerint a Nagyberek VII. számú tőzegminta párhuzamos megismétlése a VIII. század végi szárazságot bizonyítaná. E minta szerint i. sz. 147 és 1001 között nincs tőzegképződés, ami száraz időszakra utal. Hogy azonban ez a száraz időszak mikor a legerősebb eme időközön belül, arra nincs adatunk, tehát egy VIII. század végi ,katasztrofális” szárazság bizonyítására nem használható fel. Zólyomi szerint a Balaton vízszintje a IX-X. században 1,5-2 méterrel alacsonyabb a mai szintnél, ami szintén a szárazság bizonyítéka lenne. Ezzel szemben az ilyen vonatkozású adatok ellentmondásosak, „egy-egy átfolyási szűkület még a középvizek vonatkozásában is nagymértékű különbségeket okozhat” (Harkay M. 1996. 8), s mivel a Balatonnak 311 óta épített levezető csatornája van, elsősorban ennek állapota (karbantartás vagy annak hiánya) befolyásolta a Balaton vízszintjét, nem pedig klimatikus tényezők. A Balaton levezető csatornájának állapotára viszont a római kortól az Árpád-korig nincsenek időben rögzíthető adataink. Klímatörténeti adatok hiányában nem lehet sok mondanivalónk Györffy György elképzeléséről, hiszen olyan adatokat használ fel egy VIII. század végi rekonstrukcióhoz, amelyhez azok nem használhatók, illetve ennél is továbbmenve, nemlétező adatokkal operál. így lesz nála a kései avar ka- ganátus népessége juhtenyésztő” állattartó, stb. (Csak megjegyezném, hogy a juhok még jól is jártak volna egy kis szárazsággal, nem úgy, mint az esővel, ami sokkal rosszabb lett volna nekik.) Hogy az avar kaganátus kései korszakának gazdasági és társadalmi képe nem úgy nézett ki, ahogy azt Györffy György hinni szeretné, arra vonatkozóan egyenes, korabeli vagy korabelinek tekinthető forrásadataink vannak. Notker Balbulus Nagy Károly-életrajzában olvashatjuk a következőket: „A hunok földjét kilenc, köralakú védőmű övezte. Az első olyan távolságra terjedt, mint Zürich városától Konstanz ... E védfal mögött a falvak (vici et villáé) oly közel voltak egymáshoz, hogy az emberi hangot az egyiktől a másikig meg lehetett 1164
