Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
hallani ... A második védfal tói ... a harmadikig a távolság akkora volt, mint amennyi a németeknél húsz, az olaszoknál negyven mérföld. És így tovább, egészen a kilencedik védőgyűrűig, míg maguk a gyűrűk szűkebbek lettek. A falvak (possessiones et habitacula) úgy voltak elhelyezve, hogy az egyiktől a másikig a kürt harsogása jelzésként szolgálhatott...” (MGH SS II. 748). Notker mindezt Nagy Károly hadjáratának egyik résztvevője elbeszélése alapján úja le, tehát ez esetben egy szemtanú (és nem nemlétező adatok) a forrás, amelynek alapján már Hunfalvy Pál leírta: „Kitetszik ... hogy a kerítésen belül lakások, falvak, birtokok voltak, mi a nomád életnek megszűntét mutatja.” (Hunfalvy P. 1876. 153-4). Ma sen igen kell nagyon másként fogalmaznunk, mint ahogy Notker kicsit nehezen érthető szövegéből az avarok kilenc gyűrűjére vonatkozóan sem kell fantasztikus elképzeléseket gyártanunk. A kései avar kaganátusnak kialakult, megállapodott településrendszere volt, mégpedig meglehetősen sűrű településszerkezettel. A külső határvidéken, ahol az elbeszélés szerint az egyes lakóhelyek között elhallatszik az emberi hang (a kiabálás 50-100 méterre hallatszik el), ún. szeges településekkel és tanyákkal számolhatunk, a belsőbb területeken pedig egymástól nagyjában 5-6 km-re fekvő falvakkal (a jelzőkürt hangja 2-5 km-re terjedhet). Hasonló képet nyerünk a Suida-lexikonból, amely szerint Krum bolgár kán megkérdezi avar hadifoglyait vereségük és pusztulásuk okairól. A válasz: „...megsokasodtak az egymás elleni vádaskodások és elpusztították a legbátrabbakat és a legokosabbakat. Aztán a hamisak és tolvajok szövetkeztek a bírákkal. Aztán a részegség. Mert a megsokszorozódott bortól mindenki részeg lett. Aztán a megvesztegethetőség. Aztán a kereskedés. Mindenki kufárkodott, s egyik a másikat becsapta” (ed. A. Adler. Lipsiae 1928. 483-4). Tehát kereskedelem, szőlőtermesztés (kertkultúra), jogrendszer, s mindezek mögött szilárd gazdasági háttér (az ugyanis mindenképpen szükséges volt a ,kufárkodáshoz”), természetesen a kor viszonyait tekintve fejlett földműveléssel, s ahhoz kapcsolódó állattartással. Az adatok tehát tökéletesen ellentmondanak annak a fantáziaképnek, amely Györffy György látomásaiban megjelenik. Ami a közelebbi demográfiai adatokat illeti, azok számítására többféle módszerünk lehet. Mivel egy terület adott időszakának demográfiai jellemzői meghatározói a későbbi demográfiai képnek, választhatjuk azt az utat, hogy megbízható középkori demográfiai adatok alapján a középkori demográfiai növekedés ismeretében kiszámoljuk a IX. századi adatokat. Megtehetjük azonban azt is, hogy a VIII-IX. század településszerkezeti adatai alapján számolunk-ez esetben azonban jóval bizonytalanabbul. Biztosabbnak vehető az elsőként említett módszer, mert hiszen az, hogy 800-ban mennyien lakták a Kárpát-medencét, meghatározható abból, hogy 1300-ban vagy 1500-ban mennyien lakták. Az utóbbi adatokkal azonban nem állunk valami jól. A Kárpát-medencére vonatkozó demográfiai számítások egészen a XV. századig szűk adatbázisú becslések alapján történnek, ennek az adatbázisnak még az is hiányossága, hogy az adatok jó része nem is használható arra, amire használják. Ennek következtében aztán a különböző „becslések” között milliós eltérések vannak, ami egyetlen dolgot jelent nagyon biztosan: azt, hogy a „becslés” ezekben az esetekben szépítő kifejezés, eufémizmus. Első ízben 1495- re lehet a Kárpát-medence (a Magyar Királyság) népességszámát megfelelő 1165
