Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
terjeszti, hogy a keletről jövő' bolgárok segítségével a morvák ellen készül. Ez év őszén azonban a bolgárok kénytelenek letenni a fegyvert a bizánci seregek előtt, s felvenni a keresztény hitet. A bolgár kán, Borisz (a keresztségben kapott nevén Mihály) mégis már a következő évben, 864 közepe felé a Közép- Duna vidékén van újra. A mai Bécstől kevéssel nyugatra fekvő Tullnban találkozik seregestül Német Lajossal, akivel szövetséget köt, s mindketten bevonulnak Morvaországba. Rasztiszlávot Divina várában ostrom alá fogják (valószínűleg a Breclav melletti Pohansko a Dyje/Thaya folyó torkolatának közelében), a szorongatott helyzetben lévő morva fejedelem kénytelen hűséget esküdni, s túszokat adni. Mindez 864 márciusa és októbere között történt. Ugyanebben az időben bizánci térítők is érkeznek morva földre. A „szláv testvérek” ezek, Konstantin-Cirill és Metód, akiknek morvaországi tevékenységének kezdetét tévesen 863-ra szokás helyezni. Csakhogy a két testvér 867. december 14-e után, valószínűleg 868 elején érkezik Rómába 40 hónapi morvaországi tartózkodás után, azaz ennek kezdete 864 nyarára eshetett. A bolgár seregek jelenlétének időpontja nyilván nem véletlenül esik egybe a bizánci térítők megjelenésével. Cirill és Metód életrajzai ugyan szép történetet kerekítenek idejövetelük okairól (Rasztiszláv követsége III. Mihály bizánci császárhoz szláv nyelven beszélő térítőkért), mint azonban arra már a század elején Alexander Brückner rámutatott, ez az elbeszélés a szentéletrajzok (a fennmaradt fogalmazványok egyike sem korábbi a XI. századnál) utólag színezése (Brückner, A. 1913.). A valóság egyszerűbb volt. A frissen megkeresztelkedett bolgárok hadaival együtt bizánci térítőpapok, szerzetesek is feltűnnek a Közép-Duna vidékén, részben mint a bolgárok térítői, részben saját kezdeményezésre. Német Lajos és Borisz szövetségének részleteiről ugyan semmit sem tudunk, de a kényszerhelyzetbe került Rasztiszláv - ha rövid időre is - „két úr szolgája” lesz, s úgy látszik, a bolgár befolyás erősebben érvényesül a morva fejedelemségben, mint a keleti frank. Cirill és Metód morvaországi missziójának egyetemes művelődéstörténeti jelentősége van. Ez a körülmény azonban történetük és tevékenységük megítélését is sok vonatkozásban bizonytalanná teszi. Arájuk vonatkozó adatok jelentős része szentéletrajzokban maradt fenn, de nemcsak ezek szépítik és torzítják el a „szláv testvérek” történetét, hanem a velük kapcsolatos modem irodalom túlnyomó része is apologetikus. Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy Metód legkorábbi életrajza nem lehet korábbi a XI. századnál, abban ugyanis „magyar király” (ugorskij kral) szerepel, ilyen pedig 1001 előtt nem volt. Szent Konstantin (Cirill) életrajza sem lehet sokkal korábbi, legfeljebb X. századi, amikor szövege „orosz könyveket” emleget, ez pedig csak azután lehetséges, amikor az oroszok már jelentős szerepet játszottak a Krim- félsziget térségében, ami inkább a X. század közepét követő időre mutat. A legendák olyan adatai tehát, amelyet más, egykorú vagy közelkorú forrásból nem tudunk megerősíteni (ilyen például Metód szirmiumi érseksége), egész egyszerűen nem használhatók IX. századi történeti adatként. A „szláv testvérek” történetének csak két korai, használható szláv forrása van, a X. század első felében keletkezett Naum-életrajz, illetve Hrabr szerzetesnek az írásról szóló munkája. A kritika nélkül használt életrajz-irodalom, s annak apologetikus modern feldolgozásai következtében jutottak el némelyek olyan lehetetlen állításokhoz, mint a morva fejedelemségnek a Kárpát-medence déli 1156
