Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
rára helyezik, s Nyitra később valóban a morva területekhez tartozik, arra kell gondolnunk, hogy a harmincas években a morvák a Kárpátokon belüli területekre, keletre is terjeszkedtek. A karoling kapcsolatok miatt ez időben már számolhatunk a kereszténység terjedésével is morva területen, egy kései forrás ugyanis arról tudósít bennünket, hogy Reginharius passaui püspök 831- ben megkeresztelte az összes morvát. Ezt azonban aligha vehetjük igazán komolyan, amikor 852-ben arról hallunk, hogy a morvák még akkor is csak „faragatlan” keresztények. Morvaország területén pedig még a IX. század második felében is ismerünk olyan temetőket, ahol pogány módra, hamvasztásosan temetkeztek. Aligha a kereszténység terjesztésének nehézségei okozták azonban, hogy Mojmír csupán másfél évtizedig tudta megtartani fejedelemségét. Az elpártolásra hajló fejedelem ellen Német Lajos 846-ban hadat vezet, s megfosztja hatalmától. Helyére unokaöccsét, Rasztiszlávot ültetik a frankok, akik ugyanakkor a mozgolódó cseheket is kénytelenek jobb belátásra bírni. A határvidéki apró szláv fejedelemségek lázongásai megszokott dolgok, mint ahogy a belső torzsalkodás, hatalmi harcok is a karoling birodalom jellemzőihez tartoznak, s a verduni szerződés (843) után létrejött keleti frank birodalom sem lesz mentes ezektől. A morva fejedelemség félúton van az egységes jogrendszerű és szervezettségű államiság, valamint a törzsi központok laza kapcsolatrendszere között, struktúráját tekintve. Tehát a morva hatalom kiterjedése úgy fogandó fel, hogy e hatalmi területen belül is voltak alig vagy időlegesen ellenőrzött területei, a különböző, egymással szervezetileg lazán kapcsolódó kisebb-nagyobb hatalmi központok közül pedig hol az egyik, hol a másik próbált meghatározó szerepet játszani. A morva fejedelemség esetében még más körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a belső csatározások, a karoling fennhatósággal szembeni lázongások gyakoribban legyenek, mint másutt. Morvaország és a frank birodalom közvetlen keleti szomszédja Bulgária volt, a bolgárok pedig többször beavatkoztak frank és morva ügyekbe is. A morva fejedelmek így egy esetleges frank ellenes lázadáskor többnyire számíthattak a bolgárok segítségére. Másrészt a keleti karoling határvidék urai, különösen, amikor királyfiak azok, többször lázadnak az uralkodó ellen, e lázadásokhoz pedig a morvák alkalmas segéderőként jöhetnek számba, s azt tapasztaljuk, hogy azok is. Nem csoda, hogy Rasztiszláv sem sokáig maradt nyugton. 853-ban a bolgárok szlávokkal együtt megtámadják Német Lajost, de vereséget szenvednek. A háborúban biztosan részt vettek a morvák is, akik ellen Német Lajos 855-ben hadat visel. Noha a keleti frank seregek Morvaország nagy részét elpusztítják és kirabolják, Rasztiszlávot nem tudják legyőzni, sőt válaszul a morva fejedelem végigpusztítja a Duna jobb partján fekvő frank területeket. Az ellenségeskedések nyilván már korábban megkezdődtek, mert 852-ben egy házasságtörő frank előkelő „a kereszténységben még tudatlan” morvákhoz menekül. A frank főurak közül azonban többen is kapcsolatban lehettek Rasztiszláwal, mert a keleti területek addig őrgrófját, Ratbodot árulás és hűtlenség miatt megfosztják hivatalától, s helyére 856-ban Német Lajos fia, Karlmann kerül. 858-ban őt bízza meg a király a Rasztiszláv elleni hadjárattal, Karlmann azonban a morvák szövetségében apja ellen fordul. 863-tól aztán felgyorsulnak az események. Német Lajos Karlmann ellen gyűjt sereget, de közben azt a hírt 1155
