Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról
nem ismerték.52 Ez a mondat világosan utal arra, hogy a 13. században már semmilyen élő hagyomány nem létezhetett a magyar őshazával kapcsolatban, így a régiek írásaihoz kellett fordulniok (»scripta antiquorum«). Ezekben viszont valószínűleg a Maeotis vidékére, mint magyar őshazára való utalásokat találtak, nyilván a fentebb említett hun-magyar azonosításból fakadóan. Ezek szerint tehát egyáltalán nem véletlen, hogy mind Ottó, mind később Julianus és társai, először a Kaukázustól északra elterülő részekre utaztak, tehát a Maeotis vidékére, s itt próbálták a keleti magyarokat fellelni. Az viszont már teljességgel véletlen és esetleges, hogy Julianus itt délen, Alánia területén bukkant olyan információkra, melyek alapján észak felé haladva a Volgától nem messze végül egy magyar csoportra akadt. A ,Magna Hungária” fogalom, fejlődésének ezen a fokán, osztozott a ,Magna Bulgaria” fogalom sorsában. Magna Bulgaria, azaz a bolgárok eredeti hazája ugyanis eredetileg a Maeotis vidékén, a Kubán folyónál volt.53 Ez az a terület, ahonnan a bolgár törzsek szétszóródtak 679-680-ban, s egyik jelentősebb csoportjuk az Al-Dunán átkelve Moesiában telepedett le, egy másik csoportjuk pedig északi irányban vándorolt a Volga mentén, majd benépesítette a középső Volga-vidéket, a 10. századra létrehozván Volgái Bulgáriát. Az eredeti bolgár őshaza, tehát a kubáni Magna Bulgaria vonatkozásában, mind a dunai Bulgária, mind a volgai Bulgária »Bulgaria minor«- nak számított. De Julianus utazását követően a kubáni Magna Bulgaria feledésbe merült és a volgai Bulgária lett Magna Bulgaria. Ez a »translatio Magnae Bulgáriáé« nyilván a »translatio Magnae Hungáriáé« hatására ment végbe, azaz ahogyan a magyar őshaza északra került a középső Volga-vidékre, a Julianus által ott talált magyar töredékek hatására, úgy most a volgai bolgárok hazája is őshaza, azaz Magna Bulgaria lett. A következő „logikus” lépést Rubruk tette meg 1255-ben, mikor is volgai Bulgáriát (nála »maior Bulgaria«) megtette a dunai bolgárok őshazájának, akiknek országát viszont »minor Bulgaria« névvel illette: „Ugyanis ebből a Nagy-Bulgáriából jöttek azok a bolgárok, akik a Duna túlsó oldalán Konstantinápolyhoz közel élnek”.54 Ezeknek a kombinációs azonosításoknak a „logikus” végkövetkeztetése is Rubruknál található meg: ha a magyaroknak és a bulgároknak az eredeti lakhelye, „őshazája” a középső Volga-vidéken volt, akkor a valahoknak (magyarul oláhok, mai nevükön románok), akik e két nép között éltek Európában, szintén valahonnan innen, Magna Hungária és Magna Bulgaria közeléből kellett származniuk. Rubruknak segítségére jött egy hasonló hangzású, Iliac nevű nép neve a baskírok mellett, akiket, természetesen tévesen a balkáni valahokhoz (oláhokhoz) kapcsolt: „És a baskírok mellett vannak az illakok, ami ugyanaz mint a blak, de a tatárok nem tudják a b-t kiejteni, és tőlük jöttek azok, akik most az Ászén földjén vannak. Mindkettőt ugyanis illáknak hívják, ezeket is, 52 -Sciebant per scripta antiquorum, quod ad orientem essent, ubi essent, penitus ignorabant«. (SRH II, 536). 53 Vő. Theophanész (810-314) és Niképhorosz, konstantinápolyi pátriárka (806-815) művét; az adatokra 1. J. Moravcsik, Byzantinoturdca II, Berlin Í958, 98. 54 Rubruk, Itin. XXI. 3: »De illa enim maiori Bulgaria venerunt illi Bulgari qui sunt ultra Danubium prope Constantinopolim« (Sinica Franciscans I, ed. A. van den Wyngaert, Quaracchi-Firenze, 219). »Minor Bulgaria«, mint a dunai Bulgária neve szintén előfordul Rubruknál (I 5, in Sinica Franciscans I, 168). 1141
