Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról

meg azokat is.”55 Tehát a magyarok, bolgárok és'valahok 13. századi szomszédságát Rubruk kivetítette a középső Volga-vidékre, mely így, bár különböző okokból, mindhárom nép közös őshazája lett.

III. Magna Hungária »Id Est Baschart«

Magna Hungária fejlődésének fentebb ábrázolt második állomása igen rövid életű volt. Alig egy évtizeddel azután, hogy Julianus, azáltal, hogy tényleges magyar csoportot talált a Volga mellett, mintegy „áthelyezte” Magna Hungáriát, azaz magyar őshazát a Maeotistól a Volga-vidékre, egy újabb azonosítás látott napvilágot. Piano Carpini (1247) útleírásában bukkanunk először Magna Hungária Baskíriával való azonosítására: »Baschart, id est Hungáriám magnam«.56 Ezt az azonosítást aztán megismételte Rubruk, majd nyomukban Roger Bacon Opus maius-ában.57 Baskíriának a magyar őshazaként való megjelenése a baskír-magyar kérdéshez vezet el, mely a magyar őstörténetnek egy sokat vitatott ágas-bogas probléma-kötege. Az egész kérdéskörnek sokirányú filológiai, nyelvészeti és történeti aspektusa van, a végső szót a lehetséges baskír-magyar kapcsoltokról és azok jellegéről még nem mondhatjuk ki.58 A 9. századi és későbbi muszlim történeti és földrajzi irodalomban a magyarokat és a baskírokat gyakran összekeverték, s e keverés okai nincsenek kellőképpen megmagyarázva; a baskírok és magyarok teljes népi azonosításától a baskír-magyar kapcsolatok teljes tagadásáig sokféle vélemény van forgalomban. Szerencsénkre a baskír-magyar kérdésben való állásfoglalás nem előfeltétel a Magna-Hungria = Baskíria azonosítás magyarázatához, ugyanis ez az azonosítás ugyanannak a középkori gondolkodásbeli sémának köszönheti létrejöttét, mint Magna Hungária eddig tárgyalt azonosításai. A ferences szerzetesek hallhattak valamit a baskír-magyar esetleges „azonosságáról vagy „rokonságiról vagy egyszerűen „kapcsolatok”- ról (szempontúkból most teljesen irreleváns, hogy honnan ered információjuk s mi annak a forrásértéke) és készséggel azonosították a baskírok földjét a keleti magyarok Magna Hungáriának nevezett lakóterületével, hiszen a Volgái magyarok lakhelyei és a volgai bolgároktól keletre elhelyezkedő Baskíria földrajzilag tényleg közel lehetett egymáshoz. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a magyarok és baskírok között volt-e kapcsolat a múltban, s ha igen, az milyen jellegű volt, nem tartozik a fenti azonosítás megítéléséhez. A lényeg az, hogy a 13. századi Baskíria, bár nyugatabbra húzódott mint a mai, mégis Volgai Bulgáriától keletebbre volt, s így nem lehetett azonos a Julianus megtalálta keleti magyarok lakhelyével, melynek a Volgához közelebb, valahol volgai Bulgária területén kellet lennie. Következésképpen Baskíriának magyar őshazaként való feltüntetése ismét egy középkori fogás, és Kézai és későbbi krónikások Barsatia és Bascardiá-ja is a ferences utazókra vagy más

55 Rubruc, It in. XXI 3: »Et iiixta Pascatur sunt Iliac, quod idem est quod Blae, sed B nesciunt Tartari sonare, a quibus venerunt illi qui sunt in terra Assam. Utrosque enim vocant Iliac, et hos et illos«. (Sinica Franciscana I, 219). Az lilac névre és a körülötte levő filológiai és történeti problémákra I. P. Pelliot, Notes sur l’histoire de la Horde d’Or, Paris 1949, 145-154

56 Piano Carpini V 29 (Sinica Franciscana I, 73).

57 Rubruk V 5: »Pascatu, que est maior Hungária« (Sinica Franciscana I, 181.); J. A. Bridges, The Opus Maius’ of Roger Bacon I, Oxford 1897, 366.

58 A kérdéskörre I. Vásáry I., A baskír-magyar kérdés nyelvi vetületben: Nyelvtudományi Közlemények 1986, 369-388. Angol változata: I. Vásáry, The linguistic aspect of the „Bashkiro-Hungarian complex”: Archívum Eurasiae Medii Aevi V (1985 (1987), 205-232.

1142