Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról
művében a gót királyokról szóló fejezetben («De regibus Gothorum«) a következőket írta: „Azt olvashatjuk, hogy a magyaroknak két országa van, egy régi a Maeotis mocsarainál Ázsia és Európa határán, s egy másik, mintegy új Pannóniában, amely az első országtól származik. Ezt a Pannóniát egyesek Új Magyarországnak hívják. A magyarokat hunoknak is nevezik.”-® A régi Magyarország, ezúttal „Ungaria vetus” név alatt ismét előfordul Viterbói Godofréd művének egy másik helyén, ismét a Maeotis mocsara tájékára, tehát az Azovi tenger partvidékére helyezve. Godofréd ez alkalommal fantasztikus módon a magyarok eleihez kapcsolja a két trójai hőst Priamus Iuniort és An- tenort, és Trójából Ungari Vetus-ba vándoroltatja őket.29 30 Godofréd elbeszélését a hunok és magyarok feltételezett azonosságára alapozta, és közvetlenül semmilyen módon nem kapcsolódott magyar helyi hagyományhoz. Sőt, a magyar krónikák hun hagyományának kialakulásában éppen Godofréd művei játszottak fontos szerepet. Ő fektette le azokat az alapokat, amelyekre aztán a 13. században a hun elmélet monumentális épületét felhúzták. Godofréd egyrészt gyakran azonosította az avarokat a hunokkal, másrészt az avarokat a magyarokkal.31 Következésképpen a magyaroknak a hunokhoz való kapcsolása is kézenfekvőnek látszott, s ez a történeti események teljes összezavarodásához vezetett. Ugyanis a hun történet bármely eseménye úgy tűnhetett fel, mint a magyar történelem része, mindössze a hun népnevet kellett a magyarral felcserélni, hisz úgyis azonosnak számítottak. Például: „a magyarokat hunoknak is nevezték”32, „az avarok, akik hunok vagy magyarok is”33, vagy a gót történetek során a hun (Huni) népnév könnyen felcserélhető volt a magyarokéval (Ungari).34 Tehát azt mondhatjuk, hogy Viterbói Godofréd idézett helye a két Magyarországról a hunokra és magyarokra vonatkozó különböző adatok összekeverésével magyarázható. Mivel a hunok a Maeotis mellől érkeztek Európába, tehát Ázsia és Európa hagyományosan annak tartott határvidékéről, és ugyanarra a vidékre húzódtak vissza Attila 453-as halálát és a hun birodalom bukását követően, valamint, mivel a magyarokat a hunokkal azonosította a korabeli Európa (szempontunkból most lényegtelen, hogy erre vonatkozólag volt-e magyar nemzeti hagyomány vagy csak per analogiam húzta rá ezt a magyarokra a korabeli Európa), a magyarok őshazájául természetes módon kínálkozott a »iuxta Maeotidas paludes« terület. Ami Godofréd forrását illeti, biztos, hogy írott forrásról van szó, erre utal a legimus szó használata szövegében. Deér József és mások feltevése, hogy ez a forrás egy magyar krónika, feltehetőleg az ős-Gesta volt35 29 »Ungarorum regna duó esse legimus, unum antiquum aput Meotidas paludes in finibus Asie et Europe, et alterum quasi a primo regno in Pannónia derivator, quam Pannoniam nommuli novam Ungariam vocant. Ungari etiam Huni sunt appellti«. (MGH SS XXII, 102). 30 »Eo enim tempore, quo Eneas destructa Troia venit in Ytaliam, duo alii Troiani principes, Priamus iunior, nepos magni Priami ex sorore, et Antenor, ipsius agnatus, cum 13 milibus per mare illiricum in Ungariam veterem, que est in confinio Asie et Europe iuxta Meotidas paludes, ibique edificantes urbem magnam Sicambriam, ipsi a loco illo Sicambri sunt nominati«. (MGH SS XXII, 104). 31 A következő adatok mint a Pantheon-b6\ származnak (MGH SS XXII): »cum Avanbus, qui prius Huni., set postea Avares a regibus sunt appellati« (213), »Hunorurn, id est Avaronim« (213), »Hunis, id est Avanbus« (214); »regnum Scitarum et Avarum, id est Ungawrum priorum« (133), »Avares, id est Ungari PannoniU (186). 32 »Ungari etiam Huni sunt appellati« (Memoria seculorum, in MGH SS XXII, 102). 33 »Avares, qui et Huni sive Ungari« CPantheon, in MGH SS XXII, 214). 34 Nunc veniunt Huni, Gotlii veniunt et Alani (Speculum regnum II 44, in MGH SS XXII, 84). Két kéziratban a Huni szó glosszája Ungari. - Vagy, a Pantheon-ban (MGH SS XXII, 276): »ab Hunis Gotlii de terra propria Hunorurn expulsi sunt«. Az egyik kéziratban a Hunis szó ki van egészítve oly módon: i. e. Hungaris. 35 J. Deér, in SRH I, 4-5. 1136
