Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról

nem bizonyítható. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Godofréd lehetséges forrása e tekintetben is Szevillai Izidor Etymologiae c. munkája volt, ahonnan nyilvánvalóan földrajzi ismereteinek jelentős részét merítette. Hadd utaljak Isidoras ezen kifejezéseire mint »Duae sunt autem Germaniae«, »Duae sunt au- tem Hispániáé«, »Duae sunt autem Aethiopiae«,36 stb. és vessük össze ezeket Godefridus szavaival »Ungaroram regna duó esse legimus«. Szembeszökő a koncepció hasonlósága, jóllehet természetesen Isidorasnál még szó sem lehetett magyarokról és két Magyarországról. Mégis, az összekötő kapocs szintén Isidorasnál található meg. Ő ugyanis két Pannóniáról szól: „Két Armenia van pedig, felső és alsó, akárcsak két Pannónia.”37 Tehát a kulcszó, mely megadja a magyarázat lehetőségét, Pannónia. Valahogyan így működhetett Viterbói Godofréd és kortársainak az agya: Pannónia volt az a terület, melyet később a magyarok meghódítottak, s mivel két Pannónia volt, akárcsak sok más területből, két Magyarországnak kellett léteznie. A kettőség mintáját Szevillai Izidortól vették és a középkor földrajzából általában, míg az eredeti, régi Magyarország Maeotis-vidékre helyezését a magyarok hun származtatása indukálta.

A következő forrás, mely megvilágítja a két Magyarország tanát, Bartholomaeus Anglicus De proprietatibus rerum libri XIX c. könyve. Az angol származású tudós ferences először Párizsban tanult, majd 1230 után magde- burgi lektor lett. Fenti munkáját Párizsban írhatta, de a mű jelenlegi formáját magdeburgi tartózkodása alatt nyerhette el az 1230-as években. Mindenesetre bizonyára még az 1221-1242-es kelet- és közép-európai tatárjárás előtt születhetett műve. A XV. könyvben, mely a »De provinciis« címet viseli, Bartholomaeus a föld területeink rövid földrajzi leírását adja.38 A 116. fejezet, melynek címe »De Pannónia, que etiam Ungaria appellatur«, így kezdődik: „Pannónia Európa tartománya, melyet egykor a hunok elfoglaltak, és közönségesen Ungariának neveztek el. Orosius szerint kettő van belőle, úgymint egy Nagyobb és egy Kisebb. A Nagyobb Túlsó-Szkítiában van, a Maeotis mocsarain túl; innen jöttek ki a hunok vadászni, és hatalmas kiterjedésű mocsarakon és földterületeken át követték a szarvasok és vadak nyomait, míg végül is Pannóniára találtak rá. Lakhelyeikre megtérvén tömegesen visszajöttek Pannóniába. Innen a lakókat kiűzték és saját nemzetségükről nevezték el a népet és országot, ahogyan Herodotus mondja.” (»Pannónia Europe est provincia, que ab Hunis quondam occupata, ab eodem populo Ungaria vulga- riter est vocata. Que duplex est secundum Orosium, major scilicet et minor. Major quidem est in ulteriori Scythia ultra Maeotides paludes constituta, a qua Huni venationis gratia primitus exeuntes set per longissima paludum et terrarum spatia et cervorum et bestiraum vestigia insequentes tandem solum Pannonié invenerunt. Qui reversi ad propria collecto in Pannoniam redierunt et expulsis incolis a primeva sua origine nőmén agmine genti et patrie in36 Isid. Hisp., Etym. XIV. 4,4; XIV 4,30; XIV 5, 16, in PL LXXXLL, coll. 504, 509, 512.

37 »Duplex est autem Armenia, superior et inferior, sicut duae Pannóniáé« (Isid. Hisp. Etym. XIV 3, 35, in PL LXXXII, col. 501).

38 Bartholomaeus művét többször kiadták 1470 és 1500 között, ami azt bizonyítja, hogy igen népszerű munka lehetett. A munka XV. könyvét kiadta Anton E. Schönbach, Des Bartholomaeus Anglicus Beschreibung Deutschland gegen 1240: Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung XXVII. (Innsbruck 1906), 54-90. A következőkben e kiadásra hivatkozom.

1137