Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról
ték. Góg és Mágóg népeinek is nevezték őket, nyilvánvalóan utalva ezzel Ezékiel próféciáira és a Jelenések Könyvére, amelyekben a mitikus Gég (vagy Góg és Mágóg) népei úgy szerepelnek mint visszataszító ellenségek, akik az igazakra támadtak.6 Szevillai Izidor egyházatya spekulatív módon azt is meghatározni vélte, hogy pontosan hány nép származott Noé három fiától.7 A középkori krónikák szemléleti keretének vizsgálatakor még egy tényezőt kell figyelembe vennünk a fentebb tárgyalt kettőn kívül, és pedig a „népetimológiai” módszert. Ez azt jelenti, hogy két szó hangalakja között a leghalványabb hasonlóság vagy közelség kipattanhatta a közös eredeti gondolatát. Ezek után már könnyű volt aztán nagyvonalú őstörténeti koncepciókat építeni a teljesen labilis alapokra. Ily módon egész népeket kapcsoltak egy-egy bibliai hőshöz vagy néphez mindössze a nevek valamelyest hallható halvány összec- sengése alapján. Ennek a keresztény etimologizálgató irányzatnak az elindítója maga Szent Jeromos volt, a latin nyelvű Biblia, a Vulgata fordítója, Szent Ágoston határozott ellenkezés dacára is folytatódott,8 majd csúcspontját Szevillai Izidor (1*636) munkásságában érte el, aki elhíresült művének már címével is (Etymologiarum sive originum líbri XX) fémjelzi a szerző etimológiai megszállottságát. Nézzük meg mindazt, amiről itt szólunk, egy gyakori példán. A gótok eredetének a példája lesz talán a legtalálóbb, mert ezen, mint valami állatorvosi lovon a betegségeket, úgy tudjuk nyomon követni az összes fenn említett módszert. Ezen túlmenően, a gót példa kiváló útmutatóul szolgált a későbbi annalisták számára, mikor nekifogtak egy új barbár nép, a magyarok eredetének vizsgálatához. Mint láttuk, Iosephus Flavius óta a szkítákat Jáfet fiainak tekintették, így egy új barbár nép is, mint a gótok voltak, joggal tarthattak számot mind a szkíta eredetre, mind a Jáfet fiai közé való besorolásra. Szevillai Izidor ezeket írja: »Mágóg, akitől egyesek a szkítákat és a gotokat származtatják«.9 valamint »Szkítiát, akárcsak Gótiát, úgymond, Jáfet fia Mágóg nevezte el«.10 Sőt Izidor még tovább ment, s a gót népnevet azonosította Mágóg nevével a következő okfejtéssel: »Az a vélemény, hogy a gotokat Jáfet fia Mágógról nevezték el, az utolsó szótag hasonlósága okán«.11 Viterbói Gotfried Pantheon- jában (1191) a gótok eredetéről különféle forrásokból összegyűjtött véle6. ezek. 38-39-ben Góg népe megtámadja Izraelt, Isten azonban felkel ellenük és Góg népe elvész az ítélet napján. - Jel. 20: 7-8: »Et cum consummati fuerint miile anni, solvetur satanas de carcere suo et exibits et seducet gentes, que sunt super quatuor anguloß terae, Góg et Magóg et congregabit eos in proelium, quorum numerus est sicut arena maris«. 7. Isid. Hisp. Etym. IX 2, 2: Jrletvenhárom nép van, melyek között a földkerekség fel van osztva. 15 Jáfettöl származik, 31 Hámtól, 27 pedig Sémtöl, ami 73-t tesz ki, vagy inkább, ahogyan az ész kívánja 72-t. Ugyanennyi nyelv kezdett elterjedni a földön, melyek aztán növekedve betöltötték a tartományokat és szigeteket.” »Gentes autem a quibus divisa est terra LXXIII. Quindecim de laphet, triginta et una de Cham, viginti septem de Sem, quae Ount septuaginta trés, vei potius, ut ratio deciarat septuaginta duae, totidemque linguae per terras esse coeperunt; quae crescendo provindas et insulas impleverunt«. (Patrologia Latina (továbbiakban: PL) LXXXII, col. 328). 8 Augustinus, De civitate Dei XX 11. »Gentes quippe istae, quas appellat Gog et Magog, non sic sunt accipiendae, tamquam sint aliqui in aliqua parte terrarum barbari constituti, siue quos quidam suspicantur Getas e t Massagetas propter litteras honim nominum primas, siue aliquos alios alienigenas et a Romano iure seiunctos«. (C. S. E. L., XXX/2, 455-456). 9 »Magog, a quo quidam arbitarntur Scythas et Gothos traxisse originem« (Isid. Hisp., Etym. IX 2, 27, in PL LXXXII, col. 330) 10 »Scythia sicut et Gothia a Magog filio Japhet fertur cognominata« (Isid. Hisp., Etym. XIV. 3, 31, in PL LXXXII, col. 500) 11 »Gothi a Magog filip Japhet nominati putantur, de similitudine ultimac syllabae* (Isid. Hisp. Etym. IX. 2, 89, in PL LXXXII, col. 337). 1130
