Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Kiszely Gábor: II. ... és elhal az isteni hang

részben magyaráz az alkotás óriás volta, mert a jóval kisebb változatok sem sokkal különbek, csupán az élesen kidolgozott ío vonalakkal fejezik ki a fenséges ünnepélyességet s később az egyeduralkodó megközelíthetetlenségét.

Hová lett a római emberábrázolás valamennyi sajátossága? A verizmuis, a klasszicista arányérzék, a festőiség, a térábrázolás, az éteri levegőperspek- tíva? Valami, ami mindezt éltette, elmúlt. Erejében, hatalmában, hitében s művészetében kiürült a Birodalom.

Az etruszk s közép-itáliai hagyományokat bekebelező Urbs szinte válogatás nélkül tesz magáévá mindent, ami görög. Az augustusi klasszicizmus kincstári művészetében folyvást hatnak a különböző tradíciók jegyei, váltakoznak a klasszicista és kevésbé klasszicizáló fázisok. Az antik idők tapasztalata rendelkezésére állt az alkotóknak, akik persze kísérleteztek is közben, de soha senki nem dolgozta ki s emelte általános normává példának okáért a tér elvét vagy a levegőperspektívát. Mindegyre egymással vegyülő ábrázolásmódokat figyelhetünk meg - kontinuitást, holmi átfogó fejlődési elvet azonban aligha. így alakult s formálódott az, amit római művészetnek nevezünk, amelynek ízlése, inkább utóklasszikus, semmint antik, s ugyancsak tetten érhető benne némi sznobizmus, a legtehetségesebb barbáré, aki felülmúlhatatlan a szervezésben, beleértve egy világbirodalom megalkotását és igazgatását, jeleskedik a jogban, a gondolkodásban, a költészetben s az architektúrában, ám épp - s ezért gyötri a kisebbségi érzés - az emberábrázoláshoz vajmi keveset ért. Hiába, a hozott anyag ritkán válik ihlető erővé. Mégsem haragudhatunk az augustusi klasszicizmusra, hisz nem volt kötelező, és mi ennél jóval többet nyom a latban: bizony kialakultak benne olyan jellegzetes római vonások, amelyek akkor is maradandóak, ha a IV. század elejére a legnemesebb helyi hagyományokkal együtt elsikkadnak. A Nagy Pán eltűnik a pagonyban.

Konstantin majd új rendet alkot, felismervén, hogy a személyes megváltást kínáló misztérium kultuszok között közérthetőségének hála, a kereszténység a legerősebb. Idővel milliós tömeg vallja világosan megfogalmazott egyistenhitét, hisz írásban hagyományozott kinyilatkoztatása egyszerűen szólítja meg az embert, és megnyugtatón kínál életet halál után. Igaz, ennek fejében, nagyfokú erkölcsi követelményeket támaszt, ezért cseppet sem kényelmes valami, kivált az üldöztetések idején. S mivel még uralomra jutása után is jó darabig megőrzi plebejus jellegét - habár szép számmal csatlakoznak hozzá a felsőbb társadalmi körök tagjai -, művészetének naiv vulga- ritása könnyen magába fogadja azt, amit a barbár elcsökevényesedés világi téren meghagyott. Hanem ez már egy másik fejezet. A következő.

A Colosseum tájékán még a legmelegebb estében is hűvösebb van, mint másutt. A gigászi árkádok ilyenkor lélegzik az alkonyatba az Aventinusról napközben idenyargaló kóbor szeleket. Szabadulásuk, ez a láthatatlan mozgás, innen a Mussolini alatt épített Via dei Fori Imperiali felől szemlélve meg-megemeli és hosszan lebegteti Konstantin diadalívét, s benne az üzenetet, amelyet Paxosz szigete mellett bízott Thamosz hajójára az isteni hang.

1110