Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Molnár László: Fülep kritikái a magyar képzőművészetről
MOLNÁR LÁSZLÓ Fülep kritikái a magyar képzőművészetről* 1. Fülep Lajos ifjúkori magyar tárgyú képzőművészeti kritikáit két időpont köré lehet csoportosítani. Először 1904 tavasza között születtek és jelentek meg ilyen tárgyú írásai. Néhány szórványos publikáció után csak jó tíz év múlva, 1917-18-ban fordul újra kritikákkal a magyar képzőművészet felé. A közben eltelt idő képezi Fülep életének talán legdöntőbb, de mindenképpen legtermékenyebb szakaszát. Hosszabb-rövidebb külföldi tanulmányutak, folyóiratszerkesztés, Nietzshe-fordítás és tanulmány, művészetfilozófia munkák, és még sok egyéb mű, esemény, eredmény áll a két időpont között. A későbbiek ismeretében fokozottan érdekes lehet tehát Fülep indulása a művészetismeret, -értelmezés, -közvetítés szférájában, de fontossá teheti Fülep kritikáit önértékük is. így meg lehet próbálni zárójelbe tenni az életmű későbbi szakaszát és így vizsgálni korai írásait. Életművének ezt a részét is sokan méltatták, érdemleges elemzésre kevesebben vállalkoztak. Pemeczky Géza 1970-es nagy esszéjében (Egy magyar művészfilozófus. Vázlat a nyolcvanöt esztendős Fülep Lajosról) az alkotói személyiség és az életmű egészébe helyezi el a kritikákat, melyekben Fülep eszerint „a radikális bírálat és a provokatív, blaszfémia kihívó gesztusaival lépett a nyilvánosság elé”. (Perneczky, 1985. 82.) Perneczky itt elsősorban az egyéniség megformálása felől, mintegy annak eszközeként értelmezi a kritikákat és illeszti bele az életmű rendjébe. Vekerdy László Fülep indulását a Monarchia jellegzetes szellemi atmoszférájából eredezteti, ahonnan „minden magasabbra néző, nagy álmú lélek elvágyódott; ez volt a Kákániaiság egyik jellegzetessége, alaptulajdonsága”. (Vekerdy, 1985. 127.) A szerző Fülep hadakozását emeli ki a kulturális élet hivatalosságai ellen, a detronizáló, deheroizáló kritikák, a híres-hírhedt művészinteijúk középpontba helyezésével. (Vekerdy, 1985. 129-130.) A kor akadémizmusa elleni kíméletlen támadások mellett Vekerdy szerint megjelenik Fülepnél a divattá való impresszionizmus bírálata is (Vekerdy, 1985. 130.). Az értelmező nagy jelentőséget tulajdonít a Pemeczky által is hangsúlyozott Cézanne-élmény mellett az Ady költészetével való találkozásnak (Vekerdy, 1985. 134.). Hozzá kell tenni, mindez az említett első kritikusi * Ez a tanulmány a Képző- és Iparművészeti Lektorátus Kállai Ernő Műkritikusi Ösztöndíjának támogatásával készült. 1111
