Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

családnevek többsége a Huneger családnévhez tartozik, egy kis részének azonban jelentése ’magyar’, hasonlóképp az Unger, Ungerer, Ungar jelentése is ’magyar, magyarországi’.

A közölt etimológiák számomra nem teszik egyértelművé és meggyőzővé a hungariu í személynév germán közszóból való származtatását. Elsősorban azért nem, mert ha a h-kezdetű alapszóból indulunk ki, akkor a h-nélküli Ungar(us), Onger, Wanger változatokat nem tudjuk ebből levezetni. Véleményem szerint az onogur(ongur), esetleg ungur törzsnév szláv Ogbrb, Ogbre/i alakjából kell kiindulnunk, s ebből könnyen megmagyarázhatók az ong-, ung-, hung- és wang- változatok (Király, 1987. 164-166, 324-331).

Anépnévi származtatás valószínűségét az is alátámasztja, hogy a vizsgált forrásokban több, a 8-9. századra datált egyéb népnévi eredetű, illetőleg területnévből keletkezett személynév is előfordul. Vö. Auari cle(ricu) í, Bulgar, Pulgar, Choranzanus ’Carantanus’, Gallicanus, Italicus, Meger (VAR m 19 - egyetlen adat), Pannonius, Pannonit, Saks, Swab, Walahus (Ualah, -i, -o, -us, Uualach), Wandalenus, Uuandalenus, Winid, Uuinid, Waring, Uaring, Uar- ningus (a VAR adatai); egyéb adatok: 8. sz. „ego Walahus promitto”; 8/9. sz. ,JPulgar”\ 8-9. sz. „Caozhari”\ 9. sz. „Gaozhari” ’kazárok’ (Király, 1987. 169).

Párhuzamként megemlíthetők az alábbi népnévből keletkezett személynevek: Böhme, Franke (németben); a magyarban Beseneu 1095, Bulgar 1138/1329, Koaliz 1138/1329, Caliz 1141-1146, Cun 1171, Scicul 1095, Scere- cin 1138/1329, Tatar 1211, Lengen 1095, Hwruat 1138/1329, Uruzdi 1095, Cheh 1255-1280, Totti 1138/1329 (TESz; Király, 1987. 324).

Válaszolnunk kell arra a kérdésre is, hogy mi lehetett az Ungarns, Hun- garius, ... jelentése a vizsgált időszakban?

A bizánci források tanúsága szerint a Duna-medencébe és az Al-Duna vidékére leköltöző onogurok 681-ben az Al-Duna és a Balkáni-hegység vidékén birodalmat alapító bolgárokkal 713-ban még közösen támadják meg Trákiát, de a források a továbbiakban már csak bolgárokról szólnak, ami azt jelenti, hogy az onogurok fokozatosan beolvadtak a bolgárokba. A bizánci források tehát a déli területekkel összefüggésben utoljára 713-ban tesznek említést az onogurokról, de ekkor már csak mint „unogur-bolgárok”-ról. Ennek következménye az, hogy a bizánci forrásoknak a szláv Qgbre-bői keletkezett Ouggroi népneve nem onogurokat, hanem ’magyarok’-at jelöl.

A bolgárok (illetve a bolgár-onogurok, kutrigurok) egy része Nyugatra, a Kárpát-medencébe, Pannóniába költözött. A Fredegar-Krónika arról tudósít, hogy 631-ben ellenségeskedés tört ki az avarok és a kutrigur-bolgárok között, a bolgárok vereséget szenvedtek, s Pannóniát kilenc ezer férfinek, asszonynak és gyereknek el kellett hagynia, akik Dagoberthez fordultak, hogy a frank földön letelepedhessenek. Dagobert a bajor családoknál széttelepítette őket, majd a frankok megparancsolták meggyilkolásukat. Egyedül Alciocus vezérük maradt életben hétszáz emberével, akikkel a szláv vinedeknél („in marca Vine- dorum”) menedékre talált (MMFH I. 23-24).

Kuber onogur-bolgárai is mindössze öt évig (670-675) maradhattak Pannóniában, mivel fellázadtak az avarok ellen és ennek következményeként Kuber népével Bitolja térségében (ma: Macedónia) telepedett le.

Megválaszolatlan kérdés azonban, hogy az itt említettek között voltak-e ,igazi onogurok” avagy esetleg „ál-onogurok”, azaz ’magyarok’? Atörténeti ada116