Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában
tok híján nehéz erre egyértelmű választ adni. Ugyanakkor azonban a felsorolt Ungarns, Hungarius... személynevek ismeretében már meggyőződéssel kimondható, hogy az „ál-onogurok”, azaz a magyarok Pannónián túli részekre is eljuthattak. Ezt a véleményt alátámasztja az a körülmény, hogy a nyugati latin nyelvű forrásokban az onogurok teljes hangalakú Onogurii változata egyáltalán nem fordul elő.118 Választ igényel az a kérdés is, hogy az onogur > Qgre/i > Ungar(us), Hun- gar(ius)... nép egyes csoportjai mikor és hogyan juthattak Nyugatra? Úgy vélem, hogy mivel magyar eleink az 5-8. században a keletről jövő népek vonulási területén vagy annak közelében éltek, valószínűtlen, hogy a magyar nyelvű törzsek bizonyos csoportjai - legyőzött vagy csatlakozó népként - a nyugatra tartó hódító népekkel együtt ne kerültek volna a Kárpát-medencébe és innen tovább nyugatra. Közismert ugyanis, hogy az erősebb, hatalmasabb népek hadi vállakózásaik sikere érdekében (és erről a forrásokban bőven olvashatunk) más népek tagjaival és kiegészítették támadó soraikat. 9. Utószó A magyar honfoglalás kérdésköréből az évek folyamán több tanulmányom megjelent. Mivel azonban eddigi írásaim mindig csak egy-egy kérdéskört vizsgáltak és többnyire szlavisztikai vonatkozásban, kívánatos volt eddigi kutatásaim összefoglalása, természetesen a szükséges módosítások, kiegészítések beiktatásával. Tanulmányaimat elsősorban a magyarok belső és külső népneve szempontjából írtam meg. E vonatkozásban az egyik tanulság az volt, hogy a magyarok magyar népneve lényegében csak az arab nyelvű forrásokban fordul elő, míg a szláv, görög és latin nyelvűekben ez alapjában nem lelhető fel, és helyette az Ogre/i, Oüggroi, Ungri,... szerepel. A vonatkozó irodalom tanulmányozása során feltűnt, hogy magyar eleink honfoglalás előtti közép- és nyugat-európai jelenlétének történetére vonatkozó ismereteink hiányosak. Ezért hozzáláttam a nyugati latin nyelvű nem elbeszélő jellegű források (kolostorok névjegyzékei stb.) kutatásához. Ez meglepő eredménnyel járt, mivel 731/736-tól kezdődően mintegy hatvan adatot találtam az Ungarns, Hungarius,... személynevekre,119 tehát ugyanazokra, amelyekkel a nyugati források a honfoglaló magyarokat jelölték.121’ A vitatott kérdések tisztázása érdekében e téren további kutatásokat kell végezni, a külföldi levéltárakban és könyvtárakban, ez ugyanis eddig nem történt meg. Úgy látom, hogy a 896. évi honfoglalás történetét - az újabb hiteles adatok birtokában - ki kell egészíteni az ezt megelőző korábbi itt-tartózkodások eseményeivel. Az Orosz Évkönyvek (PVL) magyar vonatkozású részleteinek a tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az „Ougri Belli”, „Ougri Cernii” és „Ougri” megnevezések nem más-más, hanem egyazon népet, a ’magyarok’-at jelölik. Magyar eleink egyik szállásterülete, időleges hazája Etelköz volt, a Dnyeper-Bug-Dnyeszter folyók déli területei. Innen kiindulva déli és nyugati irányba nyomultak előre, indítottak támadásokat vagy szövetségesként 117
