Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Lászlóffy Csaba: Az álom kormányozhatósága - hát még az ember!
megperzselődött ugyan, talán hámlik is, hisz a mattszürke kumulusz, a go- molyfelhő fölött a nap tüzes nyilaitól semmi nem védi őket. Halottak szellemei sokkal tolakodóbban zavarnak jelenlétükkel bennünket. Ezek viszont ha vár fölött lebegnek, vagy a tüzérek ágyúcsövei, de még a porfelhó't kavaró lovascsapat láttán is (főként, ha ulánusok) úgy szállnak tova, mintha menekülnének. Pest-Buda felett hosszasan elidőzött egy ilyen szárnyas valami. Dehogyis léggömb; az hamar kipukkadt és lezuhant volna... A Generál tér felett. (Sokan Vérmezőnek mondják.) Akkor hát vértanúk árnyai lennének?!... O, de a kivégzések mikor voltak? - még a múlt században. Martinovics különben is ateistának vallotta magát. „Hány ágensre volna szükség ahhoz, hogy... Szóval, hogy biztosak lehessünk?” - kérdi a soros császár. Vay Józsefné felnéz az égre; majd a látóhatárt fürkészi. Nyugat felől érkeznek a gyermekei. Mosolyog. Mint aki tudja, hogy merre és mi az igazság. Nem érzi magát özvegynek. 1997. I. 2. * gróf Vay Sándor ** Széchenyi István 1074
