Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban
Előállították az ÁVH-sokat, a pártvezetőket és a Rákosi-diktatúra egyéb kiszolgálóit, hogy majd bíróság ítélkezzen felettük. A vétkesek kézrekerítésére sok helyütt „különleges csoportok” alakultak. Ezekben a napokban a külön utakon járó Dudás József és „Nemzeti Bizottmánya” a Szabad Nép székházban mindinkább elszigetelődött. A VII.VIII.-IX. kerületi jelentősebb csoportok novemberben már mind megtagadták Dudásékkal az együttműködést. Október 30-án a zömében VII. és VIII. kerületi felkelők megostromolták a Budapesti Pártbizottság épületét. A Köztársaság téri épületet az utca a már feloszlatott AVH és a pártapparátus forradalomellenes központjának tartotta. A pártház védelmére érkező honvédségi harckocsizok tévedésből az ostromlókat támogatták. Segítségükkel a tömeg elfoglalta az épületet, és 24 foglyot meglincselt. A harmadik szakasz november 4-étől a forradalom fegyveres leveréséig tartott. A felkelő-csoportok száma, létszáma ebben az időszakban folyamatosan csökkent. (Több nemzetőr-egység az új agresszió hírére szétoszlott. Különösen a katonák hagyták el a felkelő-bázisokat - számos esetben még a harcok előtt - mert nem bíztak a további ellenállás sikerében, vagy mert úgy látták, hogy a képzettségük nem érvényesülhet a radikálisabb civil vezetőkkel szemben, akik nagyobb befolyást gyakoroltak a többségre.) A csoportok már nem számíthattak a lakosság olymértékű támogatására, mint az első harcok idején. Emellett mindinkább teret nyert körükben az elkeseredés, a gyanakvás; a vélt árulók lázas keresése több esetben egyéni tragédiához vezetett. A legtöbb felkelő a nyugati hatalmak, vagy az ENSZ közbelépésében bízva tartott ki az óriási túlerővel szemben. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást belföldön és külföldön egyaránt. Mintahogyan arról már korábban volt szó, a forradalom idején az egész Budapest területén szerveződtek kisebb-nagyobb felkelő-csoportok. Tevékenységük különösen a József- és Ferencváros középső részén, a VII. kerület körúttól kifelé eső területén, a II. kerületi Széna tér környékén, Csepel és Pesterzsébet központjában vált jelentőssé. Ezekben körzetekben működő csoportok képviselői tárgyalásokat is folytattak a politikai és a katonai vezetőkkel. A Széna téri felkelők A Margit híd budai hídfőjénél október 24-25-én a felkelők hídőrséget szerveztek, hogy ellenőrizzék az áthaladókat. Ezek a fegyveresek hozták létre 26-27-én a Széna téri csoportot (a budai oldalon ez a terület volt stratégiailag a legfontosabb). Ekkor harc nélkül elfoglalták az ottani metró-építkezés munkásszállóját és a Margit fogházat. A szovjet páncélosok ellen barikádokat építettek, amelyeket a Déli pályaudvarról odatolt vagonokkal erősítettek meg. A csoport vezetője az 59 éves Szabó János gépkocsivezető lett, akit 28-án ténylegesen is megválasztottak. Sőt, tagja lett másnap a Dudás József kezdeményezésével és elnökletével megalakuló 29 fős Magyar Nemzeti Bizottmánynak is. Bár Dudás kinevezte őt a budai forradalmi erők főparancsnokának, Szabó csak a Széna tériek vezetését vállalta. A fegyveres 1053
