Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban

csoport irányításában fontos szerep jutott Bán Róbert rádiótechnikusnak és egy volt jugoszláv partizánnak, Ekrem Kemál művezetőnek is. Ebben a régióban egyébként korántsem voltak olyan súlyos harcok, mint pl. az Üllői út környékén. Még a fegyverszünet előtt a Széna tériek vezetői tárgyalásba bocsátkoztak a Bem laktanya tisztjeivel, aki fegyverletételre akarták rávenni a felkelőket, de végül abban állapodtak meg, hogy közösen működnek közre a rendfenntartásban. Miközben tárgyaltak, egy szovjet-magyar támadás ideiglenesen elűzte a térről a civil fegyvereseket.

A fegyverszünet idején a Petőfi laktanya katonái segítették a fiatal felkelők kiképzését. Október 30-31-én a csoport ellenőrzési területe sokszorosára növekedett, mivel „Szabó bácsiék” kezükben tartották a kerületi pártházat, a Statisztikai Hivatalt, a Bécsi kapu környékét, a Szovjetunióba került pártvezetők villáit, sőt a Hűvösvölgyi ÁVH-s objektumot. Egyik akciójukkal a III. kerületi pártházat is elfoglalták. Nem jött létre azonban tényleges együttműködés a Butkovszky Emánuel vezette II. Kerületi Katonai Forradalmi Bizottmánnyal, amely a Fő utcai Katonai Ügyészség és Bíróság épületét tette székhelyévé. Szabóék új központja a XII. kerületi Maros utcai, kiürült ÁVH-s objektum lett, de egy kisebb részleg Ekrem Kemál irányításával a Széna téren maradt. A forradalom alatt az ÁVH-sokra és vezető pártfunkcionáriusokra vadászó összes „különleges csoport” közül a Széna térieké szerezte a legnagyobb zsákmányt, amikor elfogta Marosán Györgyöt, az MDP PB tagját. A Széna tériek sajátos részlege volt az ún. .Bányász-brigád” (Vezetői: Rusznyák László és Czimmer Tibor bányászok.) A „brigád” a Pilis hegységben több rendőrőrsöt, munkásszállót foglalt el, majd felszabadították a csolnoki rabmunkahelyet is.

November 2-án téves tájkoztatás miatt ÁVH-sokat keresve 70-80 Széna téri felkelő megszállta a Külügyminisztérium épületét, ahol erőszakoskodtak a tisztviselőkkel, feldúlták a helyiségeket, majd - ugyancsak tévedésből - az épületet biztosító részleggel kerültek tűzharcba. Személyi sérülés nem történt, de jelentős anyagi kár keletkezett. Végül a helyszínre érkező Király Bélának sikerült távozásra bírnia a felkelőket.

A csoport, főleg Szabó János és Sillay Rudolf gépkocsivezető révén részt vett a karhatalmi bizottsági, a nemzetőrségi értekezleteken. Sillay az Operatív Bizottságba is bekerült. A Dudás által aláírt „nemzeti bizottmányos” nemzetőr-igazolványokat le kellett cserélniük a Kopácsi nevével hitelesített főkapitánysági igazolványokra.

Ä „Bányász-brigád” november 2-án Bécsbe indult szállítmányokért, de Győrben Szigethy Attila (a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke) útbaigazításával Szombathelyre mentek, hogy a helyieknek támogatást nyújtsanak a forradalmi bizottságok megszervezésében. Ekkor azonban már a szovjetek is bevonultak a dunántúli városba, és 4-én hajnalban - a helyi határőrtisztek segítségével - Rusznyákékat fogságba ejtették.

Ezen a napon délelőtt a Déli pályaudvarnál is megjelentek a szovjet páncélos alakulatok. A felkelők a Maros utcai bázist kiürítve a Széna térnél próbálták feltartóztatni a szovjeteket, majd részlegekre oszolva Pesthidegkut- ra vonultak. Király Béla Nagykovácsiban lévő csapataihoz akartak csatlakozni, de mivel a nemzetőr-parancsnok Szabó megmaradt csoportját gyengének találta, nem támogatta a fegyvereseik egyesítését. Solymárnál a

1054