Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban
EÖRSI LÁSZLÓ Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban A forradalom kirobbanásától az egész főváros területén folyamatosan kisebb- nagyobb felkelő, majd nemzetőrségi csoportok alakultak meg. Tagjai főleg fiatal korosztályú melósokból kerültek ki, nem a legtudatosabb, legtájékozot- tabb társadalmi rétegekből. Túlnyomó többségükről elmondható, hogy a Rá- kosi-rezsim és a szovjet megszállás felszámolásáért ragadtak fegyvert, de semmiképpen sem a horthysta rendszer akarták visszaállítani. Csatlakoztak hozzájuk olyanok is - különösen tűzszünettől - akiket inkább a kalandvágy, a fegyverbirtoklás, az érvényesülési lehetőségek vezéreltek. Ä fegyveres csoportok nem merev alakulatok voltak, összetételükben létszámukban szinte állandóan változtak. Szerveződésüknek három fő időszakát különböztethetjük meg. A forradalom kitörésétől a fegyverszüneti tárgyalásokig (október 23-29) tartó első szakaszban spontaneitásnak volt meghatározó szerepe. Ez jellemezte a fegyverszerzést, a (még főleg kislétszámú) csoportok kialakulását, a vezetők kiválasztódását. A lakosság nagyobb része támogatta a felkelőket, akiknek az összetétele szinte óránként cserélődött. Legfőbb tevékenységük a harc volt a szovjetek, illetőleg az ÁVH-s, rendőri, honvédségi erők ellen. A második szakaszt az október 29 esti óráitól számíthatjuk. A harcok a fővárosban lényegében megszűntek, a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást. Az előző napon ugyanis a Központi Vezetőség elfogadta a Politikai Bizottságnak azt a határozatát, amely az eseményeket forradalomként, szabadságharcként értékelte, és a szovjet vezetőkkel is sikerült megállapodásra jutni. A fegyverszünet alatt ugrásszerűen növekedett a csoportok létszáma: legtöbbjükhöz csatlakoztak katonatisztek mint tanácsadók és kiképzők, sorkatonák, majd börtönökből szabadult politikai és közbűntényes elítéltek is. Az október 29-31. közötti tárgyalások eredményeképpen központi szervezéssel, Király Béla tábornok parancsnokságával, katonai, rendőri és civil erők részvételével megkezdődött a nemzetőrség kialakítása. A felkelő csoportok nemzetőrségi egységekké lényegültek át, vagyis legális keretek között tevékenykedtek. Szolgálatukért rendszeres fizetést és egyenruhát ígértek nekik. A csoportok vezetői többnyire katonai szervezeti formának megfelelően szakaszokra, rajokra osztották egységeiket, megszervezték az őrszolgálatot, megerősítették a fegyelmet, igyekeztek megelőzni (olykor sikertelenül) a kihágásokat. A fegyverszüneti időszakban a fegyveres csoportok tartották fenn a rendet, a közbiztonságot, és segítsék a lakosság ellátását. 1052
