Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában
feltehető, hogy a Peoni - Ugri - Magere népnév azonosítása nem a 14. századból, hanem esetleg már a 10. századból származik. AP.-ben olvasható Peoni - Ougri - Magere névazonosítás az Anonymus „Gesta”-ja prológusában levő' alábbi részletére emlékeztet: p(er) ydioma ali- enigeno(rum) hungarii et in íua lingua p(ro)p(ri)a mogerii uocant(ur)”. A Peoni - Ougri / Ugri - Magere/i névazonosítás több 16-17. századi orosz „Povéstb”- ben is előfordul.115 A bizánci kereszténységnek a magyarok közötti elterjesztésére 950 körül lásd a bizánci Skylitzes, Zonaras stb. történetírókat (az előbbinél Bulcsú és Gyula szerepel, valamint Hierotheos szerzetes, akit Theophylaktos Turkia ’Magyarország’ püspökévé szentelt). Az irodalomra vö. A. Popov 1875/1972. 178 kk., 186-188. Király, 1977, 34-35, lásd ott a hazai irodalmat. 8.11. A nyugati latin források A nyugati latin nyelvű kútfők magyar vonatkoztatású részei a hazai szakemberek és általában a magyar honfoglalás története iránt érdeklődők körében jól ismertek. A legfontosabb kézikönyvek mint a MHK (1900/1995), Gombos F. Albin Catalogus-a (I-III. 1937-1938) és a MÉH (1958/1975) kitünően segítik a kutatást és a tájékozódást. A fentiek figyelembe vételével tehát nincs szükség arra, hogy az alábbiakban valamennyi olyan adatot felsoroljak, amelyben a magyarok neve előfordul. Elsősorban az egykorú forrásokból idézek, valamint azokból, amelyek a magyarok nevének valamilyen változatát rögzítik. Lássuk az adatokat: Annales Sithienses/Bertiniani (830-882): 862. ’De az eddig e nép előtt ismeretlen ellenség, amelyet magyarnak neveznek, az országát pusztítják’ („Séd et hostes antea illis populis inexperti, qui Ungri vocantur, regnum eiusdem populantur”) (MHK 288-289, 301; MMFH I. 74). Ez az első említés arról, hogy a magyarok Német Lajos frank birodalmát támadják. Annales Iuvavenses Maximi (Salzburgi Évkönyvek) (725-956): 881.’Az első ütközet a magyarokkal Bécsnél. A második ütközet a kabarokkal Culmite-nél.’ („Primum bellum cum Ungaris ad Weniam. Secundum bellum cum Cowaris ad Culmite”) (MMFH I. 131). Conversio Bagoariorum et Carantanorum (Salzburg, 871): A forrás a bajorok és a szláv karantánok (szlovének) megtérésével foglalkozik, részletesen leírja Salzburg szemszögéből nézve Pannónia népeinek megkeresztelkedését; a magyar nép neve nem fordul benne elő. A gazdag névanyagban a felsorolt személynevek közül egy sem tekinthető magyarnak. A Nyugat-Dunántúl helynevei közül két névnél merül fel a magyar eredet lehetősége: „ad Keisi” (Csabrendek Keszi nevű része, Zala vm.; vö. E. Klebel, Die Ostgrenze, 1928. 36/195., 1. MMFH III. 315; a MHK 311-ben nincs semmi megjegyzés); - ,fl.d Ortahu” (E. Klebel, Die Ostgrenze, 1928. 376 Ortaházára gondol, Zala vm.; MMFH III. 319, térkép 321);----az elsőnél t isztázandó lenne, hogy a feltételezett *Keszey, *Kesziy alapszóval (Melich: HonfMg 359-360) a Keisi alak összeegyeztető-e; az Ortahu helynév magyar eredetű lehet, vö. az őrt- ’irt’ szótőből keletkezett Ortó, Orta személyneveknek 111
