Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

(FNESz) ómagyar *Ortoy/Ortay alakját, párhuzamként vö. Sarló < Sar- lay/Sarloy (Melich: HonfMg 360).

Fuldai Évkönyvek (887-901; a magyar részt Bajorországban írták):

892. ’A király [Arnolf német-római császár] tehát maga mellé véve a frankokat, bajorokat és az alemannokat... Moraviába ment... és itt, miután a magyarok is hozzá csatlakoztak a hadjárathoz’ („cum tanta multitudine, Ungar Us I Ungar is eciam ibidem ad se cum expeditione venientibus”) (MHK 316; MÉH 210; MMFH I. 118-119);

894. ’Zventibald, a morvák fejdelme, minden álnokság rejtekhelye, amikor emberi vérre szomjazva körüljárta a vele határos összes vidékeket... Ebben az időben az avarok, akiket magyaroknak neveznek, túl a Dunán kóborolva sok borzalmas dolgot vittek végbe’ („Zwentibaldus dux Maravorum et vagina totius perfidie, ..Avari, qui dicuntur Ungari... ultra Danubium peragrantes múlta miserabilia perpetravere”) (MHK 316; MÉH 210; MMFH I. 120-121);

896. ’A görögök tehát... békét kötöttek az avarokkal, akiket magyaroknak neveznek’ (,,...cum Avaris, qui dicuntur Ungari...”) (MHK 317; MÉH 211; MMFH I. 122);

900. ’A bajorok betörtek a morvák országába Csehországon keresztül, és ezeket maguk mellé véve, három héten keresztül mindent tűzbe borítva elpusztítottak... Eközben pedig az avarok, akiket magyaroknak hívnak, végigpusztították egész Itáliát” („...Avari, qui dicuntur Ungri/Ungari...”) (MHK 318-319; MÉH 213; MMFH I. 217).

Regino Krónikája (889-908):

889. ’...889-ben a magyarok igen vad és minden fenevadnál kegyetlenebb népe, amelyről az azelőtti nemzedékek azért sem hallottak, mivel nevük sem volt, a szkíta tartományokból jött elő, amelyeket a Thanais (’Don’) kiáradásaival mérhetetlenül kiterjesztett...’ („Anno... 889 gens Ungarium/Hungarium ferocissima et omni belua crudelior, retro ante seculis ideo inaudita, quia nec nominata...”); ’Az említett népet tehát a mondott vidékekről, saját lakhelyeikről kiűzték a vele szomszédos népek, akiket besenyőknek neveznek... És először a pannonok és avarok pusztaságait kóborolták be..., majd a karanténok, morvák és bolgárok határait rohanták meg...’ („a finitimis sibi populis, qui Pece/inaci vocantur, a propiis sedibus expulsa est... Et primo quidem Pan- noniorum et Avarium solitudines pererrantes...”) (MHK 320; MÉH 205; MMFH I. 137).

894. ’Ez idő tájt halt meg Zuendibold a morva szlávok királya, ...akinek az országát fiai... nem szerencsésen tartották hatalmukban, mivel a magyarok mindent földig leromboltak’ („Zuendibold/bolch rex... Ungaris/ Ungariis omnia usque ad solum depopulantibus”) (MHK 322-323; MÉH 208; MMFH I. 139- 140).

Annales Alamannici (708-926):

902. ’Moráviában háború dúl a magyarokkal és az ország legyőzetett’ („Et bellum in Maraba cum Ungaris, et patria victa”) (MMFH I. 32-33).

Levél Dado verduni püspökhöz a magyarokról (890-924):

A levél szerzője azon elmélkedik, vajon Góg és Magóg népe azonos-e a Hungri néppel, majd a zsidókra és a zsidózókra (,Judei et quidam nostrorum iudaizantes”) hivatkozva azt írja, hogy Góg és Magóg népe a Kaukázuson túl, a Meótisz- és a Káspi-tenger mellett élő hatalmas szkíta néppel azonos („...deo

112