Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok
ra, hanem a gazdához közelebb álló valakire fáj a foga. S mint Marci meséli, rendesen meg is nősülhetett volna „valami módos lánnyal”, hiszen nemcsak a házbeli nők, hanem maga Kasos is ajánlott neki eladó lányokat a faluból. „De hát éppen neki nem mondhattam meg”, vallja be Marci, „hogy akire nekem ottan, mint a malomkerék, úgy forog a szemem, ha meglátom, hát az ugyan nem csapja össze magát az én nyomorúságommal. Mert az ő felesége az”23 Kasosné Rózsika a gazda második felesége, aki olyan fiatal, hogy nála az első házasságból való legnagyobb lány is idősebb. Hosszú ideig persze Kasosné sem áll kötélnek, de végül mint akármelyik fabliau-ban vagy (poszt) donzsuáni nőcsábászeposzban, előadódik a megfelelő alkalom. Marci legnagyobb álmél- kodására éppen akkor, amikor Rózsika legkisebb lánya betegen fekszik a házban, ám a dolgok úgy alakulnak, hogy a kislányon s kettejükön kívül senki más nem tartózkodik otthon. „Nem mondom”, így Marci, „akkor én hívtam be Kasosnét a kamrába, az ajtóból, mikor kijött a kis Kasos-lánytól. De hát benn lenni nálam, volt ő eleget, mégse tudtam vele semmire vinni. Most? Olyan kezes volt, én is jobban csudáltam, mint a macska. Még ő simult a kezemhez, mikor hozzáértem”.24 A nemi aktus megjelenítéséről Tersánszky jóformán semmit nem mond el, de még így is nyilvánvaló legalább az a tény, hogy Rózsika éppen olyan kész volt Marcival ágyba bújni, mint maga Marci, csak a nőnek pszichológiailag meg kellett érnie a megadásra, valamint arra nézve is bizonyosságot kellett nyernie, hogy jóhírén nem esik csorba. A viszonyt, kellő elővigyázatosság mellett, még elég soká sikerül fenntartaniok; mint Marci mondja, „Nem is fogtak meg ott engem ezzel a Kasosnéval. Nem is álmodták, se az ura, se a lánya, se cselédje, miben vagyunk. Pedig volt úgy is, hogy fényes nappal a kamra egyik ajtóján jöttek be hozzám keresni Kasosnét, ameddig a másikon kieresztettem magamtól”.25 Az idillikus életnek aztán Marci rossz szelleme és csavargótársa, Soma vet véget, aki aljasságban, züllöttségben Ruszka Gyuri lelki rokona lehetne, ha ugyan volna neki lelke. Soma a Kakuk Marci egyik állandó deus, vagy inkább diabolus ex machinája: mindig akkor kerül elő, amikor Marcinak jól megy dolga, amikor már-már felhagyni látszik a csavargó-élettel. Marcinak leggyengébb pontja éppen e moral insanity-ve 1 megvert (vagy megáldott) alak iránti vonzódása, ui. Soma bármilyen aljasságot követ is el vele, a következő alkalommal Marci szíve megesik a gazfickón, s kezdődik elölről az útszéli világ. (Marcit és Somát a sok együtt megélt viszontagság és gazemberség mellett még Juk-sógórság” is köti, mivel egyszer Marci összeállt Soma feleségével, miután az a jóravaló, csinos asszonyt összeverte és otthagyta a város leghírhedtebb kurvájáért. Amikor aztán Somának kedve támadt visszaköltözni, az asszony és ő közösen tették ki Marci szűrét.) A Kasosné- eipzódnál is, alig hogy Marci kimosdatja, megeteti-itatja a teljesen lerongyolódott Somát, az már azon töri fejét, hogyan túrhatná ki Marcit a finom helyről. Soma jó ismerője is Marcinak, s elevenjére tapint, amikor faggatni kezdi, mitől van olyan remek dolga: „Hát teneked nemcsak úgy megy mindig a sorod, ha valami lotyó bérel ki magának a butikokból, mint az én feleségem is? Vakulj meg úgy, hogy most is nem valami pendelyhez ragadsz abban a 23. I. m. 268. 24. I. m. 275. 25. U. o. 1023
