Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok

egy helyen, azt majdnem mindig csak azért teszi, hogy egy vagy több kiszemelt lányt vagy asszonyt, társadalmi helyzetre, életkorra, családi állapotra való tekintet nélkül elcsábítson, vagy angyali türelemmel addig várjon, amíg a nó' magától a karjába esik. Mivel Marci semmiféle osztálytudattal nem rendelkezik, só't nem egyszer valódi cinizmussal különféle módon a nála hatalmasabbak (értsd: majdnem minden előforduló szereplő!) szolgálatába szegődik, peremvidéki ellenzékisége, nonkomformizmusa leginkább rendhagyó szexuális viselkedésmódján mérhető le. Az emberiségnek, vagy inkább a társadalomnak szóló szamárfülmutogatás tehát majdnem minden esetben szexuális viszonyultságú, hiszen Marci legtöbbször „becsületes” munkára is nem pénzért, hanem egy-egy megszerezhető vagy már megszerzett nő kedvéért vállalkozik. Mivel Marci létének alfája és ómegája a nő s az azzal élvezhető szex, bármiféle társadalomábrázolásról, naiv mimetizmusról, kis- realizmusról csakis textuális, sőt intertextuális szinten érdemes beszélni. Amíg tehát egyfelől Kakuk Marci a mihaszna tekergő a menipposzi-pikareszk regény, a bahtyini karnevál irodalmi topográfiája körébe tartozik, másfelől a szexközpontú, erotomán Marci kapcsolatba lép egy másik irodalmi legenda és hős intencionális struktúrájával, s ez nem más, mint Don Juan, az ellenállhatatlan nőcsábász modern alaptípusa.

Tersánszky tudatos műfajkeresztezése révén Kakuk Marciból eredeti irodalmi hibrid sikeredett, amelyben mind a picaro, mind a donzsuán-figura módosulni kényszerült. Az így létrejött lumpenproli donzsuán nemcsak külsejénél fogva, hanem paradisztikus alkata miatt is kissé mindig mulatságos figura, hiszen Marci csak valamelyest nemes lelkű lehet, de nem igazi nemes. S bár szexuális étvágya vetekedik híres-hírhedt spanyol elődjével, csábításai szinte kivétel nélkül ártalmatlanok, minden erőszakosság és erőszaktétel mellőzésével. Bemutatkozása a Ruszka Gyuriék karácsonya című mesteri elbeszélésben (1913) már előrevetíti mind későbbi karakterjegyeit, mind a nőkkel való bánásmódját. Ruszka Gyuri szintén piaci tekergő, de züllöttebb, elvetemültebb fajta, mint Marci,20 s midőn karácsony estéjén feleségével s náluk látogató cselédlány lányával kántálni mennek éjféli mise előtt, Marci is hozzájuk csatlakozik, aki azon nyomban csapni kezdi a szelet a lánynak. Az egyik udvarban a lány idegenkedve félrehúzódik a csűrhöz szülei s a többi jobbára már ittas kántáló csapatától, de Marci máris ott terem mellette:- Mit félsz annyira? - vonta magához Marci, s szokásaként az arcába

dugta arcát. - Olyan szép kislány vagy - s ölelgetni, tapogatni kezdte.

Aztán körülnézett sebtiben.

20. Tersánszky érdekes fogása, hogy Ruszka Gyurit és Marcit alig eltérő szavakkal mutatja be: „Ruszka Gyuri részeges, mihaszna tekergő, aki odakünn lakik az erdő alján, egy rongyos viskóban, s úgy él egyik napról a másikra, mint a madarak. Lenn őgyeleg egész nap a piacon. Segít a kofáknak vágj7 a vásári kupeceknek motyóit, sátraikat cipelni, vagy a vigécek után hurcolja utcahosszat a kuffereket, képeket, de legszívesebben a kávéház előtt ténfereg. (...) Ami pár hatost keres, azt azon melegiben meg is issza a pálinkásbutikban, vagy elkenyerezi a lacikonyhán”. (Tersánszky 1966: 13). „Kakuk Marci jelenleg piaci polgár, vagyis magyarán csavargó. Ott őgyeleg egész áldott nap a szülővároskája piacán, és segít a vásári kofáknak sátraikat cipelni, meg a kupeceknek visz el egj7-egy levelet a kávéházból, vagy a képeket hordja utánuk városszerte. Úgy él egyik napról a másikra, mint a piac verebei. Amit keres, azt beissza a pálinkásbutikokban, vágj7 elkenyerezi a lacikonyhán”. (I. m. 37). Tersánszkynak a naturalizmus determinista karakterfelfogásától elütő látásmódjára mi sem jellemzőbb, mint hogy ugyanazon környezet s szinte azonos életforma más-más alakok kifejlődését engedélyezi.

1021