Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő V.
hagyományosan szép kort érnek meg. Könnyű megszokni a szalmán és deszkán való alvást is. A legtöbb szerzetes nehéznek találná, hogy puha matracon aludjon az egyszerű prices után. Az élet rendszerint csendes. Nincs beszélgetés. A szerzetesek akkor beszélnek az elöljárójukkal vagy lelkivezetőjükkel, ha szükség van rá. Az átlagos kolostorban a trappista csend mindent áthat, beszívódik a kövekbe is és betölti az ott éló' embereket. A szerzetesek mezó'gazdasági munkából tartják el magukat, mindegyikőjük öt-hat órát dolgozik naponta a földeken. Amikor nem dolgoznak vagy imádkoznak a kórusban, személyes imádságnak, meditációnak, szemlélődés- nek szentelik idejüket. Az egész nap végső soron prolongált imádság, amelyben a szerzetes minden elfoglaltsága során megmarad az Istennel való egységben. Ez a monasztikus élet valódi célja: az Istennel való egység és az egyszerű imádság többé-kevésbé szokásos állapota, amelynek intenzitása váltakozik a nap különböző szakaszaiban, amely különös és megfelelő ritmust talál minden egyes szerzetes életében, és amely a szerzetes lelkét Isten munkálkodásának közvetlen és bensőséges hatása alá helyezi. Hol van mindez? Kentucky állam egyik völgyében, amely nyáron nagyon forró, télen pedig néha hideg. A kolostor körülbelül a Polgárháború idején épült. Néhány mérföldre van attól a helytől, ahol Abraham Lincoln született, ahol az én monasztikus gyerekkorom háttere is volt, a meredek erdős dombok ugyanazon képe, széles kukoricafóldek, kavicsos patakok, ahol Lincoln gyerekként vadászott, olvasott és a tűz mellett tűnődött. Lincoln első tanárát a kolostor kapuján kívüli temetőben temették el. A kolostor egy hatalmas szögletes épület, udvart vesz körül, körben pedig egy sereg kisebb-nagyobb, régi és új pajta, műhely, latrina, egy nagy zöldséges kert és egy tejüzem van, meg többszáz hektár erdő, ami engem nagyon érdekel. A Gethsemani apátság legfontosabb része a templom. Nem is templom ez, hanem bazilika: Olyan méltósággal díszítették, hogy minden szerzetes csak ámult ezen centenáriumi évben, 1949-ben. A templomnak van egy hosszú, egyszerű hajója és egy tizenkilencedik századi szentélye, amelyet egy fa templomtorony koronáz bádog borítással. A hajó középső részét foglalja el a szerzetesek kórusa, ahol a kánoni szertartást éneklik, amely főleg zsoltárokból áll - a hajnali vigíliák során és különböző időkben a nap folyamán. Szintén itt mondanak a papok misét minden reggel négy óra körül. A szerzetes testvérek itt járulnak szentáldozáshoz. Itt töltjük a legtöbb időnket meditálva és egyénileg imádkozva. A napi liturgia központi eseménye természetesen a kon- ventmise, amit délelőtt mondunk. A celebránst „hetesnek” hívjuk, mert hetente váltjuk egymást a szentmise éneklésében. A papnak, aki a szentmisét énekli, egy diakónus segédkezik, aki az evangéliumi részt énekli, a többi, állandó részt pedig a kórus. Ne gondoljuk, hogy a papság alapvető állapota a monasztikus létnek. Ellenkezőleg, valaki lehet szerzetes anélkül, hogy pap lenne. Szent Benedek idejében (vagyis az ötödik században, amikor a monasztikus élet, amint azt ma ismerjük, kialakult a nyugati egyházban) csak egy-két szerzetes volt minden kolostorban egyúttal pap is. Mindazonáltal, mivel a mai monasztikus liturgia a szentmise köré fonódik, és mivel a skolosztikusokat, novíciusokat és 1000
