Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán
kocskába, majd kenyérsütéshez alkalomadtán fölhasználom. A délelőttre: még jut időm a rozs kiválogatására, teafőzésre. Mikor ezt itt írom, átlendül napunk a délutánba. Olvasok, majd fölballagok a kertbe. Anyám már elvette a mákot, sárgarépát, hagymát duggatott. Ahogy elmondja, nekem is kedvet csinál a kerti tevéshez-vevéshez. Ma levélnap, vagyis legföljebb spenót, saláta vetésére alkalmas. Ások néhány sort, puha a föld, könnyű a munka. Májusi és jégsaláta. Idelent teaívás, rozsválogatás a lefekvésig. márc. 24. Belealszom a délelőttbe nagyon. Vasárnap, lustanapom. Mise után: T. sárgarépamagért, petrezselyemért. Megegyezünk, hogy délután elviszem hozzá megvarrni leszakadt zsebű kabátomat, s még egy-két apróságot. A látogatással eltelik a nap. Alig valami olvasnivaló, téblábolás. márc. 25. Ma is késői visszatérés. Ki tudja milyen ritmusa mozgok? Egyszer hajnalok hajnalán kormot sepregetek, máskor meg hét órakor sincs ébrednivaló kedvem. Ma megint kályhatisztogatás. A kályhacső hüvelyének pereme jól összemarcangolja karomat miközben a korom után kotorászok. Egy zsákba rakom a hamut, kormot, van belőle elég. Majd takarítás, szőnyegporolás. A tűzhely megújulva, a cserépkályha viszont nem ég úgy, ahogy korábban. Kőművest hívni? Utanakérdezbni, van-e itt kályhás? Ilyentájt vagyok a tör- pengésben, amikor betoppann az ács, hogy motorosfűrészével kivágja a kertvég két kiszolgált diófáját. Alig termettek már, aprócska s gombás diót, társuk, egy körtefa is sorsukra jut. Az egyik fa úgy dől el, hogy rá a megüresedett helyre váró csemetére, földre dönti, két erős ágát letarolja. Nem tudni, mi marad belőle. Napos idő van, fönt ragadok a kertben, az évelők közt. Kapál- gatok, lemetszegetem az elszáradt izsópszárak és a tárkony tavalyi csonkjait. Örömmel látom, hogy a kakukkfű megfogant, áttelelt. Ások is egy keveset. Bár a tegnapi eső föláztatja a talajt, tapad is egy kicsit. Holnap délelőtt 10-ig gyökéridő, fel kéne korábban jutni a kertbe, elduggatni a hagymát, elvetni a sárgarépát, s salátasorokba hónaposretket. Petrezselymet is. A gyökeresekkel kezdeni a napot. A cserépbe ültetett hagymaszár már jó két arasznyi, kibújnak a földből az articsóka levélkéi is. Bazsalikom, zeller - cserepekbe. Citrom mézes tea a koplalás 34. napján. Jól érzem magam; érzem, igazán. De mintha sportszerűségből ragaszkodnék a negyven naphoz. Most nem rémlik olyan fontosnak a kerek negyven. Egy kis idő múlva meg olyan önbizalom áraszt el, hogy folytatnám én míg az a bizonyos farkaséhség be nem tör a házba. (Tegnap két haiku. Az egyiket a templomban jegyeztem föl egy papírzsebkendőre. Elég volt itthon megfejteni. A másikat fejben hoztam haza. Szent- séges, keresztény téma japán formában.) Áz olvasnivalók kéznél. Holnap alighanem segítséget keresek az ásáshoz. Bármennyire lélek ügye is a kert, nem szeretném az írást sem elhanyagolni. márc. 26. Hat előtt a napvilágra, de úgy érzem, hideg van a tüsténtkeléshez. Ezzel a jól hangzó ürüggyel ágyban heverek még vagy negyed órát. (Csúszni kezd 988
