Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán
alattam az idő.) Gyakorlás; összeszedem magam, a szerszámokat, a vetni- s ültetnivalót, s ekkor már majdnem kilenc. Egy óra még a gyökéridóíoól! (Aztán már csak egy hét múlva megint.) Hagymák, sárgarépa, petrezselyem, feketegyökér. A többi gyökeres a jövő hétre marad. Az ember tervez, a sorsa mozgatja, s máris változtatnia kell. A postára (korrektúra), citromvétel. Az ásáshoz keresem Jánost, de nem találom. Holnap nem ér rá, mondja a család. Legföljebb holnapután. Letalicskázom a kivágott dió- meg a körtefa rönkjeit. Súlypróba. Marad még kedvem az ásáshoz is, a talaj puha, alig tapad, nem különösebben megerőltető. Ha érzem, hogy fáradok, lejövök. S itt a konyha- asztalnál (mert a lantlábú asztalkát a decemberi pénzínség idején eladtam), félretolom a könyveket, újságokat, hogy helyhez jussak. Az asztal így ad jelt, hogy olvasnom is kéne (legalább szellemileg táplálkozni), nem beszélve most az irodalmiakról. A mai olvasmány a vetési naptár, a többit majd az estéméi pótolom. márc. 21. Telefon ugraszt ki testi-lelki koporsómból, ahol még mélázhatok, hangolódom a napra, a világ és a test áramlásaira. J. Feri hazaért a messzi Indiából, s máris érett marhatrágya felől érdeklődik konyhakertjébe viendő. Mondom a címet, telefonszámot, kedves kertbarátom, jobb az ilyesmit a közvetítőt kiiktatva intézni, különösen akkor, ha ő is humusznak valóra vár. Az őszi megrendelés még mindig nem ért ide. Többször, sokszor el kell mondani nekik. Feledékenyek. Sok a dolguk. No ma éppen virágnap, mondja Feri, s ebből világos, hogy már a vetési naptárt is beszerezte. Találkozzunk, javasolja, hadd mesélje keleti tapasztalatait. Kisvártatva lányom anyja csörget rám. Tegnap telefonált anyámnak miután hazavitték a szemorvosi kivizsgálásról. Bevérződött a műtött szem, szúrást érez. Sokat sírt, zokogott tehetetlenségében, dolgozott, hajlongott, a kertben és más munka alól sem vonta ki magát. Amikor pedig pihenni kellene. Szerdán Ersekújvárott újra szemvizsgálat. (Ha bentfognák, ki lesz, aki otthon a helyébe áll? Telefonálok neki, hogy értesítsen, bármi biztosat megtud.) A mai gyakorlásban segít az idő(járás) is. Légzésemen, a mélyebbre ható érzékelésben, lencsengettségben érzem a közelgő esőt. Teltebb öröm, köny- nyűség. Tűzgyújtás és teafőzés: apróbojtárján, körömvirágszirom, áfonya- és diólevél még citromfű. Az ízek boldogsága átjár. Kedvvel olvasom Krúdyt. márc. 28. Kései kelés. JVIár megint fél nyolc!” Kismosás. Napsütés; a palántacserepekből kiteszek néhányat az üvegezett verandára. Odafent a kertben, a diófák ágait, gallyait feldarabobm. Telnek az órák. Posta. Citromvásárlás, a készletbe: alma, fejeskáposzta. Újra a kert, de előtte még átmegyek a szembe- szomszédokhoz kukoricacsutkáért. (Kitűnő gyújtós.) Levélnap lévén a zöldjéért duggatok el két sornyi hagymát, jégsalátát, spinátot (ahogy nevezték régecskén a parajt) vetek. Felásom a disznós szomszédék felől a kert alsó részét. Tegnap még tapadt, de mára szél meg a nap jól kiszárította. A gazt és az ágacskákat eltüzelem. Mit tart még magában az emlékezet? A lányom anyja délelőtti telefonját (kíváncsi, hogy vagyok-e még) és K.-ék borítékja. Elfogadott verseim korrek989
