Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán
tevékenység keréksüllyesztő sárban még keservesebb. A vontató beragad, her- reg-berreg, se té, se tova. Kajla magyar, hí a haza. De ha nem megy, mi- csinájjak? Keresek egy traktor-társat. Most más kettőzött erővel berregnek, kiabálnak, pöcéznek magyarjaink. Még egy forduló, hogy teljes legyen az erőgép-bemutató. Mivel a kályhafüst miatt szellőztetnem kellett, benyomult mindaz, ami a kertben történt. Munka a jövőnek: gabonát tisztogatok, válogatok, ha majd sor kerül rá, ne legyen gond ezzel is. Indiai rága. Közben ránk esteledik. Az agyam receptekkel, ízekkel, ételekkel babrál a maga elvont, de erőszakos módján, utánanézet ennek-annak a szakácskönyvekben. A koplalás végére főzőviszgát tehetek. Inkább arra törekedni, hagyni, hogy meglegyen a mindennapi lelki étek, de ne tovább, mert visznek a szavak. (Ebből kiszállni!) márc. 16. Ma is az ébredéssel. Fél négy. Tűzrakás. Amíg a fa leég Eckhart mestert olvashatom. Az Útmutató beszédeket. Hosszú, hosszú gyakorlás. Csak- rafigyelés. Teafőzés, lazítás, zenehallgatás. Öröm, mélybe jutás, növekvő tér. A koplalás nem csak választott betegség, csökött működés, szárnylógatás. A kilencedik napig erős a völgymenet, a súlyveszteség is ekkor a legnagyobb, nap fél- egy kilónyi, később már csak tíz-húsz dekák. A testi-lelki kiürülést gyötröttségnek élem meg (az éhség a legkisebb rossz, ez idővel el is múlik, üresség, gyöngeség, szédülés, láz és hidegrázás, olykor egyidőben - tűz és jég). Ezt követi az emelkedés: könnyűség, munkakedv, mármint a szellemiekre, átjárhatóság, érzékenység, benső fogékonyság. Mintha megsokszorozódna (cserébe az elveszett kilókért) mindaz, ami történik velünk, odafigyelőbbek, tudatosabbak leszünk testi dolgokban is, ez nemcsak takarékosság, hanem teljesebb, mélyebb élés. Gondosabban vagyunk eszközeinkkel, mert becsük most tisztázódik. Figyelünk a zsigerekre, érzelmekre, magunkra, mint a teremtés élő eszközére. Tudatunknak már nem elég a testnyi burok, hanem minden amíg látunk, képzelünk, a térbe szertesugárzó valóság. Ez valóságosabb, igazibb takarónk - és megnyitónk - mint a bőrünk. Úgy véd, hogy nem korlátoz. Gátol a gyöngeségünk, hogy benne maradjunk. Erőteljesebbek a hangok, visszhangok bennünk, ráhallunk a dolgok suttogására, néma párbeszédére, a test zenéjére, visszahalljuk az elveszettnek hitt zsigeri hangokat, a gondolat is nagyszabásúkban, fényesebben érkezik. Búzaválogatás, a rongyszőnyegek kiporolása, mert a házban is rendnek kell lennie. Foglalkozás a csakra-terápiával: a zene, színek, illatok és kristályok hatása. Megtapasztalások. Egész nap belül. Embert ma csak az ablakon át látok megvillanni az utcáról. Beszélgetések, kiáltozás; élünk a faluval együtt. Olvasgatás közben elfog az álmosság. Nyolc óra előtt már ágyban. Tíz után kutyacsaholás kelt, éberré válók, eszembe jutnak a tennivalók. Ilyenkor legalkalmasabb a lepedőmosás, olvasgatás, míg túl lépünk az éjfélen. Még vissza a nyugalomba. 983
