Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán

tőlük ajándékba egy számot a magyar nemzetiségi önmetafórákról. Keserű ügy.

M., lányom anyja már második hete betegeskedik. Annyit aggódott pedig koplalásom miatt, nehogy ráfázzak. Ő kényszerűségből került a természet présébe. Mielőtt csavarna egyet enyémen a gondviselő, tisztálkodom.

márc. 12.

Megint egy nap. Ha nincs fóljegyzés róla, elködlik, akár az álom. Hogy arra való? A szükségesek adódtak tegnap is, mert ma (13.-án), túl vagyok rajta. Uk. Olvasgatás, zene. Ásványvíz a patikából. Közben a szomszédság is: posta, zöldségesbolt (citrom, alma, dughagyma).

A csakrákkal, a test érzőköreivel foglalkozom megint. Van-e elég erejük ahhoz, hogy magukhoz vonzzanak egy-egy regényfejezetet?

márc. 13.

Ha már úgyis napban vagyok, folytatódom. A reggel ma is a test és a kályha tüzének meggyújtása. Az új versekből legépeltem néhányat közlésre. A rajzokból készíttettem másolatot a községházán, s küldöm B. Jóskának. A másolatok minősége nem kifogástalan, de a harangtomyunk árnyékában csak ilyenre van lehetőség. Italként főzet cikóriából, malátából. A sok víz, híg tea után néma újdonság.

A verandán porlódó gyógynövényekből üvegekbe morzsolgatok. Tárkony, zsálya, macskamenta, szurokfu. Lemorzsolom az egyik ládában kallódó öt-hat cső pattogatni való kukoricát, üvegbe teszem. A tengeri sót is, mert a papírdobozban átnedvesedik. Táncikálok a nagy misztérium, az éltető energia profán kegytárgyai között: a kitömi kész mohóság most kushad láncraverve. Amikor a tigris ibolyát szagolgat. De tigr is. Álcázza magát még cikóriafőzetnek, receptolvasásnak, káposztalékóstolásnak. Időnként citrom is kell neki, attól lesznek a sárga csíkok.

Ilyen ragadozókkal élve tartani kell magam a szétcsúszó részfeladatok közt. Begyújtanivaló kukoricatorzsa a szomszédból. (Két zsákkal is.) Este van már, de könyvhöz még nem jutottam. Majd talán ezután.

Esemény van. Luca, a lányom késő délután telefonál. Ma postára ad egy levelet, visszaküldi a versemet, amit róla, illetve a törött mutatóujjáról írtam. Verssorokba tördelt kamaszos, sete-suta lírai krónika. A lányomnak nagyon tetszik, mondja is. Lefogytam-e nagyon? Ha igen, mondja találkozásunkig hízzak meg egy kicsit. Öröm, legalább ennyi, ebben a hószitálós márciusban.

Az emésztőtraktus teljes átmosása. Laghu sanka praksalána. Langyos, enyhén sós víz két csészével, gyakorlatotok, mivel víz végigfut az emésztőrendszeren. Ötször ismételni. Egy kis ügyetlenkedéssel, de a végére jutok. Majd a gyomrom is kiöblítem. Mindjárt könnyebb, szellősebb a sors is.

Alvás nem érkezik. írok egy szonettet. Majdhogy parnasszista. A kályhapadkán olvasnivalómmal.

márc. 14.

Sürgős, még sürgősebb elintézendők. Betáblázottság. Óráról órára élni. Nincs más idő, csak ami kiszabva. A teljesítés tébolya lazítás, pihenés nélkül. A célszerűség, aminek semmi emberszabású célja. Mi távlata egy napnak?

981