Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán

a port már nem az orromban, hanem a torokban érzem. Kutyák (odakint) és a káposztáshordó (idebent) kettőse.

márc. 8.

Szétverve napom a késó' délutáni látogatóval. Ez ami most közel van, a szóterrorista T. Jön a hagymaszag nyomában, izgatott, hadar, Kelemen lement hozzá, de erre fel a Juci, a gyerek bevizel, mondta nekik, hogy a félelem, a vagdaltban szorongás van, ó helyettük szenved, a nővére kutyája, mert az Ancsurka főzéstől főzésig, a jógacsoport, és a bankok úgyis összeomlanak, búzát kéne még venni. Beletúr ujjaival a kezemben tartott könyvbe. Mondanám neki: te annyi védőfalat emelsz magad köré, hogy korlátozva vagy. Ahogy a védfal elhangzik, a kőművesekre asszociál, építkezés, mi lesz az ő házával, állagmegóvás. Mond valami éktelen butaságot, szólnék, hozzácsap megint. Figyelmeztetem, megsértődik. Megkérdem, mit akar? Terhedre vagyok? néz rám, mint aki becsmérelni merészeli őt. Szó nélkül hallgatni, ehhez, bevallom, gyönge vagyok. Jelzem, mondom, pihenni szeretnék. Egy jógi szeretettel hallgassa vendégeit! Látom, mennyire reménytelenül hiányzik belőle az emberi nemesség, amiből már parányi is megbocsáthatóvá teszi a gyöngeséget. Én, én, én. Ki az én, ugyan? Mielőtt elmegy energiát adok neki, kilazítom egy-egy ízületét. Legalább csillanása a belső napnak, ó, ha látnám. Mi az ő üzenete? Ha nem tudta kimondani, amiért átjött, legalább fejtsem meg én.

Személyessé váló érzések visszamerülése a személytelen térbe. Innen emel ki a reggel. Könyvtárlátogatás. Az idős, magányos beszédes könyvtárosnő szóval tart, pedig szeretnék csendesen nézelődni a polcokon, felnyúlni egy-egy ritkább könyvért, ráóhajtani váratlanul egy íróra.

Folytatódnak a tegnapi képversek. A dzsiszej elkészül; az ideáshoz tanulmányok. Váratlan kihívás ez a forma, kavicsról kavicsra teremtem. A gépelést is elkezdeném, de a látogatóm, elmenvén, itt hagyja keserűségét. A papírdarabkákat, tisztázatokat félre teszem. Most olvasok inkább. A versek legépelése majd holnap.

Egyébként is megzajdul itt az élet. Már kora hajnalban autó áll meg a disznós szomszédék előtt, dudál aztán üvöltözve keresik az udvar mélyén a gazdát, az meg onnan harsogva bazmegel a nagy téren át. Utána is valami mindig elrobog, bevág, zörög, csörömpöl, kicsattan, nyiszorog, s egy motoros- fűrész hisztériája mindvégig. Ingerült vagyok? Nem, de nem ismerek a teremtő hangjára; hogy eltorzították. Lehetnék alázatosabb is. Vagy lele- mélyesebb. Hálásabb, hogy ezt is hallom. Mit tudhatok én a tu (ihatatlanról? A pokol mindig az ismeretlen, az ösztönös. Ez a tornáca. Majd tovább megyek.

márc. 9.

Teljes fürdő. Bászti. A bak hólyagját nevezték így, amit a bélmosáshoz használtak a jógik. A nyelv és onjáratok megtisztítása. Könnyebbség, jó érzés utána. Elpiszkolódott jelmezeim is mosásnak adom. Csipeszért a boltba, hogy tudjam mivel rögzíteni a száradó ruhákat. Napos idő. Sok holmi felgyűlt, így aztán el is telik az idő. A szomszédból rádiózene, a disznóölés fedőhangja. Tevékenykednek. Ezen a télen a negyedik megölt disznajuk. Az ölésnek nyilván nincs munkadala, a darabolásnak sem (hacsak nem a dallamos károm978