Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán

kodások), az elpusztított állat szakszerű széttrancsírozását nem kíséri dal, mint a molnárlány kőlapja forgatását.

Kiteregetek. Lehozom a padlásról a dughagymát, ezzel is a vetésre, ásásr- a alkalmas időt sürgetve. A gyöngyhagymából megtisztogatok néhányat, beleejtem a hordóskáposztába, hadd érlelődjön.

A kísértés most, hogy nem elég csak gondolni a sütésre-főzésre, kevés az, hogy időnként odasomfordálok a szakácskönyves polchoz, s elolvasom, mondjuk, a diókrém receptjét, a csicseriborsó salátáét (hű tavaly milyen jól sikerült!) vagy a rakott tofus krumpliét. Nem elég, hogy fejedben van a pestokrém tudása, csináld is meg. Hányódik a kamrában egy zacskó dió, talán használható is akad közte. Török belőle. Ledarálom. Miszót keverek hozzá, kis fokhagymát, kevés olivaolajat és bőséges bazsalikomot. Jól összedolgozom villával, belekanalazgatom egy üvegbe. Előtte megízlelem, miféle. Maróan sós, kiköpöm. De marad utána valami kedves, bársonyos érzés az olivától és a dió zamata is megillet. A sivatagi remeteség, hajnal Ahol nem kell a ruházkodásra ügyelni, no meg a fűtésre, mosásra sem, nincs konyha, nem csapkodják már hajnalok hajnalán az autók ajtaját és ninsenek rádiós disznóölések. Nekem kell felhoznom azt a sivatagot az atyák földjéről, akkor majd nem hiányzik.

Nem lesz hajtás, ruhamosás, hátfájás, öröm, ahogy a mosott ruhákat nézem. Nem lesz szájszárazság a miszó miatt, sem szomjúság. Csakis az éltető forrás vize után. Magamat nem tudom megkerülni, s mindig utamban vagyok. Tudtam és mégsem, hogy minden meggyötör ilyenkor, ami nem víz vagy her- batea. A kísértés úgy kezdi: hátha most nem. Még a citromcseppek sem kellenének, s a teáskanálnyi méz után is nyálkásodás. Hanem, ugye, a testi munka energiát apaszt, s most ezzel takarékosabban. Hebrencs ez így, hiába pislogok az elvégzettekre. A napközbeni többszöri szemlélődés. Az egybeolvadás. Mi hiányzik hozzá? Az idő? Ha másra telik, erre is juthat. Elhatározom, hogy azt ezután nem, és két-három óra múlva csakazértis akörül ólálkodsz. Az ember „igen hányja magát, hogy kész volna szembeszállani. De köny- nyű ott harcolni, azhol nincs, ki vele szembeszáll”. Ördögi kísértetek. Meg- fertéztetett világ. Ütközöl, bekeményedsz. Inog a csillár, reped a fal.

márc. 10.

Ha zokog az ég és lázasan meg-megrándul a föld, meglazulnak a rend eresztékei, te maradj erős! Ügyelj, nehogy a baglyod elrepüljön! Akár a bogáncs, tapad a bölcsesség ruhámba. Készülni a harcra. Amíg tervezek, kivárok, nincs teljes nyugalmam, amikor eddig leírom az első mondatot, kiderül védtelenségem. Ha a kiszolgáltatottságomért hálát adnék, lehetnék mások védelme. írok, hogy az ellentmondások megjelenjenek. A sötét és fényes nyugtalanító keveréke. Versek íródnak, haiku, zene-szöveg, éjszakai sejtelmek (holdámyék).

Milyen legyen a próza szerkezete, A Ji csing nyolc kuája: a menny, föld, tó, szél, víz, hegy, dörgés, tűz emberi természetük szerint család is: apa, anya, három fivér és három nővér. Külső és belső természet. Alakítható-e a kész keret? Sok apró felcsillanása a lehetőségnek, aztán a kétely, ez így nem témaidegen-e? Hol kaphat ebben a keleti szerkezetben a rokokó jelenet helyet? Vannak most közelebbi gondok is. Mindenesetre gyakorlom a dobásokat, jó

979