Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán

Folyton gyengélkedik, beteg, de járja a falut és agitál az egészséges élet érdekében. Az élő példa. Azelőtt gyógyszerek, most a csodált természet- gyógyász keverékei. Vegetárius. Mi, a lélek szerint élők, mondja nekem. Németországban lakó lányánál járt látogatóban, s visszaúton a repülőn csirkét evett. Több hónapos növényi koszt után. („Pedig én imádom a húst.”) Akkora mérgezés, hogy majd otthagyta a gyomrát.

Ezt is megmagyarázza. Bűnbakot talál. Aki nem ő. Ő a végszó. Kéri, adnék teafüvet. Se fehérmályvám, se tüdőfüvem, még szederlevelem sincs. Pedig a gyógyító kúrához neki az kellene. Jó két hétig nyomta az ágyat, azt mondja, tüdőgyulladása volt. Betegsége alatt jól kiismerte az embereket. Én se látogattam meg, pedig mennyire várt. Jártam ott kétszer, bioenergiáját rendeztem, de ami rend hozzá kerül: máris zűrzavar.

Épp favágáshoz készülődtem, amikor betoppant, a verandán mondta- mondta, így aztán sötétre maradt a hasogatás. Ej, a favágás mai ígérete. Akárcsak a munkalapé; a konyhai mosogató fedő részéé. Pedig hogy esküdött a telefonba.

Móricz boldog embere beszél. A fejem mintha burokban lenne. Változó érviszonyok. Ha már a testiek vannak soron: fázékonyság, mélyből fólható didergés. Porszag. (Holnap alapos törölgetést.) A regényt is elém kellene húzni az asztalsarokról. A kétség (az agy lustasága, jaj), hogy kell-e valakinek az ilyen mitikus elszánással indított könyv, írás. Teremtés, világtemetés. Honnan a csudából tudjam. Meg kell írni.

Súlyos, termetes gránátosok féloldalvást. Mozdulatlanok. Nem tudható, élők-e vagy szobrok. Mire készülnek? Hová figyelnek?

febr. 27.

Éjszaka háromkor fólébreszt. Tüzet rakok, a hamu alatt még van némi parázs.

Öröm, elégedettség, hogy milyen könnyű, izzó, alakítható a test koplalásom hetedik napján. Éz kell az egonak, ha már lepényt nem kap. Hanem majd nélküle levegőként, fényként, föld- és esőként milyen könnyű, ragyogó formálható leszel. S betöltőd majd hiúság nélkül, természetedből adódóan a mindenséget.

Ami ismeretlen, azt ne. Visszavonul. Inkább raboskodik a bőrömben, ha ez nem is igazság.

Hat liter desztillált víz a patikából, itókának. Kétszer kell fordulnom, mert üres edényük nem volt, az üveget nem adják. Favágás. Jókora akácrönkök fólfeszegetése, mert egymáshoz fagytak, meg a földhöz. A lélek kétágú temploma erőlködik. Közben a motoros fűrész füstje a gyomromig undorít, elémelyít.

Levél a rendőrségtől. Hosszú történet rövidre fogva, így már nem az, de jelzi, micsoda volt. Ellopták kerékpáromat a kamrámból. Bejelentettem. Egy hónap múlva postázzák a szabványlevelet a bűnügyi oszt-ról, hogy követhető nyom hiányában nem találták meg a tettest. A levél írása és postázása közti három hét alatt viszont felgöngyölítettek egy fiatalkorú bandát. Hírlik, hogy autórádiót loptak, benzint, kerékpáralkatrészeket, s köztük, aki az udvaromba osont hívatlanul. A biciklitolvaj. Nem az első ügye, bár még kiskorú. Kiderült, nem is kellett neki bicaj, csak úgy, virtusból; eladta. Telefon a rendőrségre.

968