Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán

Újabb jegyzőkönyv. Hónapig nem mozdul semmi. Telefonon lehetetlen beszélni velük, nincs felelőse az ügynek. Gondoltam, írok a tévének, panaszként. De nem tudván a pontos címet, rábízom M.ra, hogy pótolja ő, és postázza. Ehelyett megkérdezésem nélkül egy bohém („befolyásolt”) fotósnak adta a levelemet, aki a börtönújság munkatársa. Erre az ügy vissza is került az egyenruhák közé. Nekik nem oszt, nem szoroz. Közben én azt hittem, a tévések már az igazság vagy legalábbis az orgazda nyomában vannak. Akkor meg a szerv így beszél:

S. Tibor (az elkövető) és társai kihallgatásaik során valóban úgy nyilatkoztak, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az általuk eltulajdonított tárgyak jogos tulajdonosaikhoz visszakerüljenek, mely nem járt sikerrel.

Az ügy előadójának elmondása szerint csak feltételezni tudta gyanúsi- totttak elmondásából, hogy feltehetően megvan a kérdéses kerékpár, illetve van rá remény, hogy előkerüljön.

Közlése szerint biztos tény hiányában konkrétumot nem mondhatott, elképzelhető a közölt adatok téves értelmezése.

S alatta a r. őrnagyi, oszt. vez.-i aláírás.

Ezt fogd meg, ne a kerékpár szarvát!

A favágás és a levél megértése kimerített; egy kicsiny lazítás. Nagyon tevékenykedek. Időnként meg-megroggyanok, megszédülök kissé, mint aki kapatos éppen, de nem veszélyes. (Kamaszként többet szédelegtem a mostaninál.) Ez viszont most nem a barommunka ideje, hanem a szemlélődésé.

Cs. V. telefonál, panasz, hogy kevés a pénze, családi gondok-bajok.

Átmegyek egy könyvvel T.-ékhoz, kicsit megülök náluk. Politika. Rossz-e a világ? Ha igen, mire jó? Vegetáriusság. Irodalom. Itthon a kályha, tűzrakás, könyvek.

febr. 28.

Hűha, micsoda nap volt! Későn indult, de aztán dologra fordult.

(Ezt nem én húztam alá, hanem a gép. De maradjon. Ha neki ilyen fontos.) A szokásos piszmogás reggel a tűzzel, tisztálkodás, gyakorlás, és már tizenegy. Levelek, posta. Olvasgatás. Vörösmarty. Itt maradjon kéznél az asztalomon. Bizonyosság. Most ettől a fafűrészeléshez. Megjön az ács motorosával, gyors, de büdös és éktelenül zajos eszköz, emelgetem és adogatom a rönköket a kupacból, s teszem föl a bakra az idegbeteg lánc alá. Fenyő- és nyárdeszkáim eldarabolva mind. Hogy azért az akácrönkök hasogatása ne torlódjon rá, elmegyek pihenőképpen a postára. Motoros hangverseny, felhasogatás. Begyújtás. Majd lazítás egy órányi időre.

Végül minden abba torkollik, hogy a cserépkályha padkájára telepedjek. Olvasni, irogatni. Volt ma vég egy vers is. íródnak mostanában. A regényke, a legényke, cédulái az irattartóban. Szaporodvák.

Levelek. A K. három versemet fogadta el közlésre. A lányom azt írja, ne böjtöljek két hétnél, 16 napnál tovább, mert a pápa is csak egy hétre ad példát. De ha mégis, sok sikert. (Remélem, meg is lesz.) Ha tiszta szív kívánja, máris könnyebb. B. Jóska a panaszos avantgárd. Megköszöni a beszélgetéskönyvem, s ez kapórajön, hogy elpanaszolja pénztelenségét, tartozásait házbéli dolgokban. Egy antológiát szerkeszt, elküldöm neki valamelyik hóbortosságomat.

969