Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán

Újabb jegyzőkönyv. Hónapig nem mozdul semmi. Telefonon lehetetlen beszélni velük, nincs felelőse az ügynek. Gondoltam, írok a tévének, panaszként. De nem tudván a pontos címet, rábízom M.ra, hogy pótolja ő, és postázza. Ehelyett megkérdezésem nélkül egy bohém („befolyásolt”) fotósnak adta a levelemet, aki a börtönújság munkatársa. Erre az ügy vissza is került az egyenruhák közé. Nekik nem oszt, nem szoroz. Közben én azt hittem, a tévések már az igazság vagy legalábbis az orgazda nyomában vannak. Akkor meg a szerv így beszél: S. Tibor (az elkövető) és társai kihallgatásaik során valóban úgy nyi­latkoztak, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az általuk eltu­lajdonított tárgyak jogos tulajdonosaikhoz visszakerüljenek, mely nem járt sikerrel. Az ügy előadójának elmondása szerint csak feltételezni tudta gyanúsi- totttak elmondásából, hogy feltehetően megvan a kérdéses kerékpár, illetve van rá remény, hogy előkerüljön. Közlése szerint biztos tény hiányában konkrétumot nem mondhatott, elképzelhető a közölt adatok téves értelmezése. S alatta a r. őrnagyi, oszt. vez.-i aláírás. Ezt fogd meg, ne a kerékpár szarvát! A favágás és a levél megértése kimerített; egy kicsiny lazítás. Nagyon tevékenykedek. Időnként meg-megroggyanok, megszédülök kissé, mint aki kapatos éppen, de nem veszélyes. (Kamaszként többet szédelegtem a mosta­ninál.) Ez viszont most nem a barommunka ideje, hanem a szemlélődésé. Cs. V. telefonál, panasz, hogy kevés a pénze, családi gondok-bajok. Átmegyek egy könyvvel T.-ékhoz, kicsit megülök náluk. Politika. Rossz-e a világ? Ha igen, mire jó? Vegetáriusság. Irodalom. Itthon a kályha, tűzrakás, könyvek. febr. 28. Hűha, micsoda nap volt! Későn indult, de aztán dologra fordult. (Ezt nem én húztam alá, hanem a gép. De maradjon. Ha neki ilyen fontos.) A szokásos piszmogás reggel a tűzzel, tisztálkodás, gyakorlás, és már tizenegy. Levelek, posta. Olvasgatás. Vörösmarty. Itt maradjon kéznél az asztalomon. Bizonyosság. Most ettől a fafűrészeléshez. Megjön az ács motorosával, gyors, de büdös és éktelenül zajos eszköz, emelgetem és adogatom a rönköket a ku­pacból, s teszem föl a bakra az idegbeteg lánc alá. Fenyő- és nyárdeszkáim eldarabolva mind. Hogy azért az akácrönkök hasogatása ne torlódjon rá, el­megyek pihenőképpen a postára. Motoros hangverseny, felhasogatás. Be­gyújtás. Majd lazítás egy órányi időre. Végül minden abba torkollik, hogy a cserépkályha padkájára telepedjek. Olvasni, irogatni. Volt ma vég egy vers is. íródnak mostanában. A regényke, a legényke, cédulái az irattartóban. Szaporodvák. Levelek. A K. három versemet fogadta el közlésre. A lányom azt írja, ne böjtöljek két hétnél, 16 napnál tovább, mert a pápa is csak egy hétre ad példát. De ha mégis, sok sikert. (Remélem, meg is lesz.) Ha tiszta szív kívánja, máris könnyebb. B. Jóska a panaszos avantgárd. Megköszöni a beszélgetéskönyvem, s ez kapórajön, hogy elpanaszolja pénztelenségét, tartozásait házbéli dolgok­ban. Egy antológiát szerkeszt, elküldöm neki valamelyik hóbortosságomat. 969

Next

/
Thumbnails
Contents