Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon IV.
HEGYI BÉLA Kopasz a dombon IV. 32 Hát ilyen igénytelen papunk még nem volt... - morfondírozott magában Piroska. - Forró vízzel, ultraporral kimosta, fehér vászon konyharuhával szárazra törölte a háromrészes alumínium ételhordót. - Hiába kérdem tőle, mit főzzek, plébános úr, mi a kedvence? Mindig elüti azzal, hogy nekem mindegy, csak jó ízű legyen. És maga mindent olyan jó ízűre csinál. Keresem a kedvét, minek örülne jobban, szívesen adnék én akár minden nap rántott húst, csirkét vagy karajt, de ő tiltakozik: Piroska, minél több főzeléket, abban van az erő, az egészség. - A legalsó edénybe két szelet sült húst rakott, mellé bőségesen petrezselymes krumplit, a középsőbe kovászos uborkát három darabot, a felsőbe két merítőkanál zöldbablevest csorgatott. - Az elődje, páter Dankó a húst hússal ette, annyira szerette. Böjti napokon, nagyböjtben tészta, tészta, tészta, pénteken rendszerint rántott hal, de különben marha, pulyka, sertés, kappan, birka egymást váltogatták a tányérján. Jaj, a káposztás kockát, no hát azt kivételesen kedvelte. Nagyböjtben hol sok borssal, hol porcukorral tömte magába. - Az edényeket lecsúsztatta az ételhordó fogasán, letörölte az oldalukat, megtapogatta, jól illeszkednek-e egymáshoz, a legfelsőre rányomta a fedőt, s rákattintotta a leszorító pántot. Megmarkolta a fülét, ügyelve arra, nehogy lóbálja az ételhordót, kifolyna a leves, vagy nehogy elbotoljon, mert akkor oda az egész ebéd, s indult Tóth tisztelendő úrhoz. Dankó atya, ha rákényszerült, főzni is tudott magának. Mikor beteg voltam, meg ha elutaztam nagynéha Vértesszirtre vagy Pestre, kotyvasztott valamit. Lecsót, paprikás krumplit, lebbencslevest. A lecsóját egyszer én is megkóstoltam, jó erősre csinálta, sok kolbásszal, no, mi tagadás, ehető volt. De hogy egy pap főzzön? Igaz, ma már nincs min csodálkozni. Annyira kiszolgáltatottak, mindenki beléjük törli a talpát, nincs ezeknek semmi tekintélyük. Szakácskodnak az Isten szolgái! A kommunisták tönkretették az egyházat, vele az erkölcsöt, a papokat meg a családokat. Meg kell tanulniuk főzni, mosni, vasalni - ezt már én sem vállaltam, ő maga mossa az ingét, alsóját -, takarítani, sőt tán még verekedni is meg kell tanulniuk, mert a világon senki sem fogja megvédeni őket a bűnözőktől. Minél kevesebb lesz belőlük, annál jobban örülnek majd a pártban. Micsoda világ ez, Istenem? Szaporán, peckesen haladt végig a főutcán, óvatosan egyensúlyozott a hepehupás talajon a mellékutcákba térve, fordultában egy pillantást vetett a temetőre, s a kápolna előtt keresztet vetett. - Meg hát milyen plébánia az, ahol nincs kert, nincs kerítés, kintről egyenesen az ajtóhoz lép az ember, be 942
